Hogy miért nem szeretem a locsolkodást? Nem tudom. Mikor kicsi voltam szerettem. De hogy mit szerettem benne? Az utazást a rokonokhoz? A kocsiban éneklést? Nagyzsuzsi nagyonrumos kókuszgolyóit? A szendvicseket, zserbókat? A tojás a sonka vagy a torma ízét? Hogy nem kellett hamar lefeküdni? Hogy ránk figyeltek amíg szavaltunk?

Sajnos nem emlékszem pontosan. Arra viszont igen, hogy kamaszként borzasztó ciki volt kántálni a verset. Utáltam az egészet. (Hülye is voltam mint a legtöbb kamasz, az is ziher.)

Ahogy múltak az évek valami megváltozott, de nem akartam olyan ember maradni aki utálja az egész húsvétot úgy ahogy van.

Kira segít nekem, hogy feldolgozzam ezt az érthetetlen viszolygást, ezt a megmagyarázhatatlan averziót. Szép lassan. Lépésről lépésre.

Első terápiás foglalkozásunkról készült az alábbi dokumentáció.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.