Szep nevu jour fixe-m volt ma. 11:30-ra volt beirva a naptarba (ez ilyen onmukodo naptar, hogy a fonokom titkarnoje ir egy levelet, hogy mikor van a talalka, es az bekerul gombnyomasra a kalendariumba) de tegnap delutan osszefutottam veluk (fonok+titkarno) es emlitettek, hogy esetleg csuszik kicsit az idopont. Igy reggel nem lepodtem meg, mikor jott az email, hogy 12:30-ra menjek, ami csak azert volt egy picit huzos, mert 13 orakor randevum volt az overallos-deltas allathazban. De ennyi belefer. 11:15-kor elorelatoan elmentem ebedelni a kozeli kantinba, de alig hogy leultem 11:25-kor az asztalhoz, jott a telefon a kollegamtol, hogy most hivta a titkarno, hogy nem jott a megbeszelt fontos ember, megis 11:30-ra kene mennunk, siessunk. Hat siettem, belapatoltam a tesztat meg a salatat, majd ugettem vissza az intezetbe. Osszeszedtem a kollegalányt, majd 11:40-kor,  (en enyhen megviselt gyomorral) beleptunk a fonok neni irodajaba. Akinek meetingje volt az idokozben felbukkano amerikai partnerrel, es mondta, hogy toljuk el a jour fixe-t 12:30-ra. OK.

Vegul 12:35-kor kezdtunk, de rohamleptekben, mert 13 orakor mar kezdodott egy ujabb meetingje. Siettem vissza, itt vart egy email a masik lanytol, hogy megis inkabb 14 orakor menjunk az allathazba. Akar meg ebedelni is mehetnek.

Tudom en, hogy masnal ezek a dolgok mindennaposak, de nekem vicces, meg uj, mert altalaban csak a en bonyolitom az eletem meg az idobeosztasom. Az is eleg, persze.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.