Nna, még nem is meséltem nektek a hétvégi élményemről. 

Van ugye ez a két lány a cégnél, akikről így vagy úgy már szó volt, leginkább úgy, hogy velük (meg az egyiknek a férjével) futottunk össze New Yorkban egy színházban. És azóta néha dumálgatunk, egy asztalnál ültünk a karácsonyi vacsorán, a folyosón nagyokat mosolygunk egymásra meg ilyenek. 

Hogy fecsegjek egy kicsit, nevesítenem őket. Az egyik csajszi, D., francia, és a keresztneve ugyanaz, mint egy intelligens tengeri emlősé. Nagyon vicces. A vezetékneve meg egy finom alkoholos ital, m-mel. Fiatal, vagány, mosolygós.

A másik lánynak, aki kanadai francia, nagyon tipikus a neve, E., igy hivnak minden hosszú combú, dögös francia csajt a filmekben, bár ő csak az angol nevelőnős rövidített változatot használja. A vezetekneve is tipikus, a leirt betuknek csak 50%-at kell kiejteni. A férje, F. európai francia, róla talán most legyen elég annyi, hogy a vezetékneve kanadai franciául alsógatyát jelent.

Az enumeració után akkor akár bele is vághatnék a történetbe.

bár az most jutott eszembe, hogy nem sok értelme van ennek a rejtvényesdinek. Mert mi történik, ha leírom a keresztnevüket? Semmi. Szóval Delphine, Emma(nuelle) és Florian.

Szóval az év álmos elején összefutottunk egyik reggel a konyhában, dumálgattunk, és megemlítettem, hogy a karácsonyi szünetben egy csomót horgoltam. Erre Emma szeme felcsillant, hogy ő meg horgolós DVD-t kapott karácsonyra, és most szorgalmasan gyakorolja a láncszemeket és pálcákat. Delphine meg alapból lelkes, bármiről is legyen szó. Szó szót, aztán email emailt követett, és kitaláltuk, hogy vasárnap összejövünk és Tea & Yarn délutánt rendezünk. A legszebb igaziból az egészben, és ezért voltam nagyon boldog, hogy ezúttal nem én erőltettem a közös kreatívkodást, még csak nem is az én ötletem volt, ahogy a koleszos lányokkal szokott lenni. Hanem hogy valaki másnak is fontos ez, és ráadásul velem akarja, és nem vagyok UFO. 

Így esett, hogy vasárnap délután felvettem a kis barna kord ruhámat, amiről már a boltban láttam anno, hogy teadélutánokra termett, összepakoltam a horgolótűimet, fonalakat és az épp futó projectet és míg Táltos Bandim beteglátgatóba ment, én levillamosoztam Emmáékhoz.

És aztán teáztunk és francia vízkereszti sütit ettünk, horgoltunk és közben beszélgettünk, mosódióról, bevándorlókról, régi házakról és a felújításukrol, varrásról és nagy kiszerelésű szódabikarbónáról, Párizsról, Londonról, Bécsről és Budapestről, meg ami még az eszünkbe jutott.

Szüperb volt, ahogy ők mondanák.

És lesz folytatás is, legközelebb nálunk, és kötni is megtanulunk, vagyis Delphine már tud, de Emma kapott kötős dvd-t is karácsonyra. Mert egy kicsit mind hontalan lányok vagyunk, akik nem otthon a nagymamától tanulnak kötni, hanem a képernyőről, de legalább családias hangulatban.


 

 

 

5 komment

Címkék: kreativ icll

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr991666111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gem 2010.01.13. 09:37:59

Delfi nevű lány mifelénk is van ám, ő ráadásul tipikus covergirl is kinézetre, bár még csak 11 év körüli. Nem tudom, hogy az anyakönyvben hogy szerepel, de a suliban mindenki így írja a nevét. Ja és az egyik kolléganőm vezetékneve Martini :-)

Egyébként időnként szoktuk a gyerekekkel nézni az Avonlea sorozatot különböző hordozókon (azaz "nézni" DVD-n, de Flo épp most karácsonyra kapott egy hagyományos könyvet is az n-iktől n+6-ik részig), és ott rendszeresek ezek a teázós-kézimunkázós-beszélgetős délutánok.

Igazi a fénykép? Nagyon jól néz ki!

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.01.13. 11:23:00

a fenykep igazi, csak nem a mienk :) a beszamolo elso verziojaban meg a link is benne volt, csak aztan elveszett az egesz, es most nincs kedvem atnyalazni par google oldalt, hogy hol is talaltam a kepet.

Hat igen, szeretjuk az Avonlea sorozatot :)

vackor1b 2010.01.13. 14:19:24

Hát ez nagyon aranyos.

ÓÓÓÓó, pedig már azt hittem, hogy én taníthatlak meg kötni :-S

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.01.13. 14:23:03

ja, ja, tudom en, hogy nem is vagyok olyan hontalan, es a sajat anyukam is barmelyik hetvegen megtanitana kotni (vagy barmelyik noverem) - es valszeg kicsit elni is fogok vele, foleg, hogy a DVD ugyis franciaul van :)

@eper@ 2010.01.13. 20:14:38

Legalább olyan fíling volt ezt olvasni, mint amikor a keresztanyám elmesélte, hogy ő lett a nőegylet elnöke :))) Jól hangzik, és közben nehéz elképzelni, hogy valóban létezik ilyesmi. :))
süti beállítások módosítása