egy ideje gondolkodom, hogy milyen tűpárnám legyen, mert a régi, amit gyerekkoromban varrtam, már nyugdíjba kívánkozott. Valami extrát akartam, de egyik ötlet sem volt az igazi. Aztán láttam valami ehhez hasonlót a neten, annyira cuki volt, h nekem is kellett egy.

A Bonne Maman narancslekvárt még Bandi hozta nekem nagyon régen Franciaországból, jó emlék.

annyi hely van itt még, kéne még írni, de hosszas meséléshez most nincs kedvem.

mondjuk talán még csak annyit fűznék hozzá, hogy csak azért, mert Tszm-en hagytam a gumicsizmámat, még nem kéne 3 hétig egyfolytában esnie. De ez csak zárójelben mondom, inkább csodáljátok a tűpárnámat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.