Tegnap épp szunyókáltam, mikor csöngettek. Mivel a barátaink ránkcsörögnek, mielőtt jönnek, legkésőbb a kaputelefonon keresztül, nem szándékoztam ajtót nyitni. Vagy azt jönnek ellenőrizni, hogy tényleg nincs-e tévénk, vagy csak eldugjuk (tényleg nincs), vagy a kéményseprők, de ők hajnalban jönnek, vagy semmi közöm hozzá. És különben is, félős vagyok. Aztán azért csak erőt vettem magamon, és kiderült, hogy az alattunk lakó nénike jött fel, aki 90 éves, és a múltkor TB pakolta vissza az ágyába, mert ki- vagy elesett, és azóta kórházban is volt, a lenti önkéntes szerb házmesterünk (becenevén "sicher diese kurva stohlen") szerint onnan már nem jön haza, de úgy tűnik, mégis.

Szóval én eddig nem ismertem, csak látásból, és most kiderült, hogy beázott, valószínűleg a mi konyhánk felől, de nálunk minden száraz. Nem tudjuk pontosan, mikor történt, mert a nénike nem tudja a nyakát tekergetni, a belmagassága meg több, mint 3 méter, a barátnője most vette észre a foltokat a plafonon.

Megbeszéltük, hogy felhívom a főbérlőt, meg majd ő is, aztán valami csak lesz. Először nem értette, mit mondok, megijedtem, hogy németem miatt, de aztán csak kiderült, hogy nem hallja, szóval utána már kedélyesen elordibáltunk a lépcsőházban. Ja, még bocsánatot kért, hogy nem tud angolul.

Vicces volt, mert hívtam be, hogy nézze meg, hogy nálunk minden rendben, de nem akart, mondván, hogy hisz ő nekem, de azért úgy 10 perc dumálás után csak nyújtogatta befelé a nyakát, hogy milyen szép a fürdőszobánk, és ő nem is emlékezett, hogy ez ilyen tágas, mert megengedték, hogy megnézze, miután felújították, előttünk egy másik nénike lakott itt (vagyis utána még volt itt más bérlő, de úgy tűnik, ő nem volt túl szociális, mert a másik szomszéd se beszélt róla), és sokszor volt nála vendégségben, 91 évesen került öregek otthonába, aztán 94 évesen meghalt. De hát ő is már elmúlt kilencven, tartós tejet már nem vesz nem mond már olyat, hogy jövőre, mert ugye ki tudja, nahát, nálunk még radiátor is van, nála nincs, csak konvektor, de az olyan meleget csinál, télen még le is kapcsolta, mert túl sok volt. És ő azt hitte, hogy mi a mellettünk levő lakásban lakunk, mert az nagyobb, abban is volt, ott egy haaaatalmas konyha van, meg egy szoba, meg egy kabinet, tudom-e, mi a kabinet, az egy kisszoba, neki is van, a lánya lakott benne, de mostmár csak bedobálja oda a cuccokat, aztán már nem talál meg ott semmit.

Mondom, nálunk is két szoba van, megnézi? Húú, tökre örült, mutatta, hogy a háziapucs van rajta, nem baj-e, ha nem veszi le. Szóval körbenézett minálunk, nagyon vicces volt, hogy lépni alig tud, de marha kíváncsi volt, részletesen elmondta, hogy a régi lakónak hol volt az ágya, milyen szekrénye volt, abban mit tartott. És nahát, milyen szép tágas ez így, biztos jó itt laknunk, még a színes lepkéket is észrevette a plafonon (nálunk nem olyan nagy a belmagasság), sehr hübsch, a konyhában is elmondta, mi hol volt, és elektromos a tűzhelyem? és ez mi itt a szekrényben? mosogatógép??

Összecsapta a kezét, annyira örült, hogy micsoda kényelemben élünk. Persze ő is megcsináltathatná, de hát minek, ha lehet, hogy jövő héten meghal? Már úgyis megszokta, de ez mi itt a tűzhely felett? szagelszívó? hogy mik vannak! A régi néninek itt a Kredenz volt, tudom, mi az a Kredenz? (tökre nevettem magamban, hogy nem értem 100%-ban, amit mond, de pont a kredencet nagyon biztosan tudom) Részletesen megtudtam, hogy az ő fürdőszobája hogy lett berendezve, akkoriban, harminc éve, mikor ideköltöztek ,akkor mindenkinek ilyen volt, de hát mostmár nem túl modern, de hát mindegy, de hogy ez milyen szép itt!

És hallunk-e tőle valamit, nem zavar-e a zaj? mondtam, hogy nem, nem hallunk semmit, csak a szomszéd lányt, ha zenét hallgat, de az se zavar. Mert ő se hall semmit tőlünk, ennek mondjuk örülök, bár amilyen süket szegényke, azért annyira nem lepett meg. Kért egy pohár vizet, elmesélte, hol volt régen a nappaliban a szék, ahol ő mindig ült, mikor meglátogatta a szomszédokat, meg hogy mennyire örült, mikor beépítették a liftet a házba, aminek az ajtaja ráadásul pont az ő ajtaja elé került, szóval tényleg kényelmes. Mégegyszer megegyeztünk, hogy felhívjuk a főbérlőt, lebetűztette magának a keresztnevemet, aztán elégedetten távozott (szűk egy óra után).

Szeretek jóba' lenni a szomszédokkal, a mellettünk levő szomszédnéni is ilyen jófej, csak ő ilyenkor a nyaralójában van, meg sokkal bécsibb a dialektusa, ezért nehezen értem. Kár, hogy mindketten kilencven felett vannak.

Azt is szeretem, hogy boltból jövet két barátunkkal is összefutottunk, akik boltba mentek, jó így ismerni a környéket, a pizzéria régi tulajdonosai is hiányoznak, mert este mindig köszöntek, mikor jöttem haza. Otthonos érzés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2010.07.03. 21:00:03

Én is olyan szociovariábilis vagyok.Szóval lerobogtam a z izgalmas kötőtűt tartalmazó kirakat elé gyökerezett szomszédomért és átraktam egy izgalmas varrógépeket és mosógépeket reklámozó kirakat elé.Mert én olyan vagyok.

Válasz erre 

missMarple 2010.07.03. 21:12:11

"jó egy vonzó szomszéd
kár, hogy mindez játék még
nap mint nap látsz
s én látom hol jársz
mondd, miért vársz"

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: