úgy átlagosan délelőtt 10 óra körül, mikor már végighallgattam vagy 15 kollégám panaszkodását az "afrikai hőségre" kezdek megbizonyosodni arról, hogy valamiféle mutáns vagyok, amolyan heat shock resistant génekkel felszerelt különlegesség, az egyetlen, aki nem kap frászt a 30 feletti hőmérséklettől. Attól viszont igen, hogy soha senkinek semmi se jó, mikor hideg volt, és esett, akkor is mindenki csak nyafogott (én nem), meg most is. 

Drágáim, nyár van, ez általában rekkenő hőséggel jár, tessék hozzá alkalmazkodni. Korán felkelni, langyos hajnalban munkába menni, délután lehetőség szerint pihenni, sokat inni, nem betervezni a világ megváltását, hanem lenyugodni, élvezni, hogy nem fázunk, hogy otthon is olyan, mintha nyaralnánk, legalábbis két munkanap között, esténként kiülni valahová, meginni egy tonikot és hosszasan beszélgetni.

Jó lesz, meglátjátok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.