Múlt hétvégén Tszm-en voltam, és olyan igazi szuper hűvös, borongós ősz volt, amikor már kétszer meggondolom, hogy kimenjek-e a kertbe apukámnak segíteni, vagy inkább üljek a kemencepadkára, döntsem a hátam a meleg cserépfalnak és horgoljak (na vajon, melyiket választottam). És ha kimegyek, akkor szorosabbra húzom a nagykendőmet, és sietősen szedem a lábam.

Azért segítettem is, kivágtunk két fát, de azt nem fényképeztem, mert a szívem hasadt meg. Az egyik az volt, amire a függőágyat szoktam felakasztani, és persze maradt még elég fa és hely, hogy máshová, de én odaszoktam, és szerettem azt a fát. Cserébe a bugyimban is forgács volt a végére, és egyszer majdnem fejbevágott a lezuhanó törzs, pedig akkor már nem is az én kezemben volt a motorosfűrész.

A jobb (?) szélen látható narancssárga virág ehető, tudtátok? (jó, most nem a családomtól várom a választ, mert ők sokat ettek már) finom, csípős íze van.

Nem ezért szeretem a krizantémot, de mindig eszembe jut róla egy PG Woodhouse regény, amiben az egyik szereplő megkéri a másikat, hogy tűzzön a gomblyukába egy krizantémot, így majd megismerje a (z első) találkozójukon, ahol végülis lecseszi, hogy miért bújt el egy bokor mögött. Aztán persze kiderül, hogy szegfűt akart mondani, csak eltéveszette.

A jobbszélen látszik picit a kedvenc házam, majd biztos arról is lesz egyszer egy poszt. Majd...

A gyalogutat az én terveim alapján én készítettem.

Na jó, segítettek.

Szép?

(sajnos csak kábé ennyi van meg belőle, amennyi a képen látszik - nem egy szapora munka)

Mostanában a dáliákat nagyon szeretem.

Láttam egy Praktikában egy táskát, amin szalaghímzéssel egy dália volt kivarrva - azóta álmodozom róla, hogy én is megcsinálom, csak még az ötletre várok, hogy min legyen.

Ezek a virágok a szomszédlánytól vannak, és úgy nőnek, mint a dudva. De még a legborongósabb, legnedvesebb őszbe is napfényt csempésznek. Kedden meglátogattam egy barátnőmet Oberlaa-ban (akkor még szemerkélt az eső, és minden nyirkos volt, én meg ugráltam örömöben, hogy milyen tökéletes idő van a vacsoravendégséghez), náluk a fürdőszoba tejüveg ablaka előtt vannak ilyenek, azt mondja, minden reggel azt hiszi, hogy süt a nap.

Nagyon rendes vagyok, hogy a veteményes legelőnyösebb oldaláról mutatok képet. Mert a szüleimnél egyébként minden növény azt akarja bebizonyítani, hogy ő a legjobb, és a legnagyobb, és egymás nyakára nőnek, és ettől a nyár közepére akkora őserdő alakul ki a leggondosabban elvetett és gondozott sorban is, mintha az Amazonasnál élnénk.

Szeretem az őszt.

És ezen a hétvégén még a nap is süt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.