Megjövök a munkából, kimegyek a konyhába keresni valami rágcsálnivalót. Nézem a konyhapultot, és félig a munkalapra kiöntve, félig a főzőlapra borogatva, kakópor amíg a szem ellát.

A hiányzó csík az én hibám olyan gyors volt a megnyalomazujjam reflex, hogy mire észbekaptam már a kakaót szopogattam róla.

Az az első gondolatom, hogy én hagytam így tegnapelőttről, mikor szerelmem jeléül és engesztelésképpen, hogy nem az igazat és csak is az igazat mondtam a telefonba a hétvégi programjaimat illetően főztem egy jó kis tejbegrízt, (ami az egyetlen étel amit recept nélkül fejből készítek) és mikor a kakaóport osztottam nem csak bőkezű voltam, hanem remegőkezű is. Pont oda ment, pont kábé ennyi.

De aztán az is eszembe jutott, hogy KIZÁRT, hogy úgy hagytam ott magam után.

Ha mégis akkor TUTIKIZÁRT, hogy megjegyzés nélkül más takarította fel.

Mindegy csinálok egy képet és berakom a blogba.

Ha én voltam, nem vet rám túl jó fényt, de bárhogy máshogy vicces.

Azért egy biztonsági sms-t küldtem.

"Kismajom!Te borítottad ki a konyhában a kakót?Vagy ez még az én, tegnapelőtti balesetem emléke?"

Mielőtt kedves rokonok feminista olvasóink megrohamoznák emailfiókunkat, két majommal élek egy háztartásban és mind a kettőt imádom.

A gyerekek előadásának díszlete. (A dzsungel könyve) Az óvónők kihozták amit fejenként ötven centből lehetett.

A másik elé, egy emlékeztető igazi majomból.

Utána elmegyünk a boltba és választhatsz egy felsőt, egy farmert, meg egy kapucnis pihepuha pulcsit.

Igazságtalan,de nyaralni csak a kedvencemet viszem el. (A kép NEM manipulált)

Szóval elszakadva a majmoktól de visszatérve a feministákhoz, éppen porszívóztam mikor csörög a telefon. A feleségem az. Nevet, bocsánatot kér. Ő volt. Nárciszt fotózott aztán rohant. Most is rohan, egy fickóval ebédel. Kábé negyven éves. Mármint a fickó. Mérsékelten vagyok csak féltékeny de nem örülnék, ha kiderülne, hogy csak harminchat.

Hazaér:

-Tetszett a bejegyzés?

-Nem is vagyok a feleséged.

-Leszel a feleségem?

-Igen!

-Szuper.

-Megaszuper.

-Megaggigaszuper.

-100% pamut fonál.

-Tetszett a bejegyzés?

-Igen, tetszett.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr842633360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gem 2011.02.02. 16:56:36

Ó, ha tudtam volna, hogy ilyen könnyű! Megyek máris, kiborítom a konyhában a kakaót...

missMarple 2011.02.02. 17:38:36

Bűn és bűnhődés.

mágnyes 2011.02.02. 20:41:43

Hoppá, egy lánykérés :)
Egyszer ha lesz rá érkezésem kiszóróm és úgy hagyom a kakaót és majd elmesélem, hogy húsz év együttélés után ez milyen reakciókkal jár :) Bízom benne, hogy a leszel az elvált feleségem nem lesz közte :)

Tuskó Hopkincs 2011.02.02. 20:51:57

szerencsére nálunk a kakaót csak én szoktam kiszórni, így védett vagyok :-)

TáltosBandi 2011.02.02. 22:29:34

@Gem: Azért el kell találni a megfelelő pillanatot.

TáltosBandi 2011.02.02. 22:30:53

@mágnyes: Ha nem megfelelő a reakció, fogd rá a nyuszira.
süti beállítások módosítása