Mindig ugyanott ebédelek (a magenta szinu mobiltársaság menzáján), idestova 5 éve, de szeretem. Engem is szeretnek ott :)

A konyhásoknál viszonylag nagy a fluktuáció, és a Tiroler Käsespäztlénél a már ismeros magyar fiú mellett egy dundi, kedves arcú csajszi szolgálta ki a népeket. Meg is jegyeztem a srácnak, hogy milyen kis mosolygós a társa. Ja, mondja, és tud magyarul.  

De legalább még jobban mosolygott a lány :)

Komolyan néha (sokszor) olyan, mintha nem is költöztem volna külföldre. Mondjuk nem zavar.

(mindig rövid posztokat tervezek, de aztán nem tudom abbahagyni. Errol jutott eszembe, hogy a szomszéd házban két fickó cserélte az ablakokat, és míg leparkoltam az udvaron a biciklimet, kicsit hallgattam, mirol beszélgetnek. Kesobb tunt csak fel, milyen jól értem, mit mondanak) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.