Mivel nem nagyon volt ihletem, gondoltam, hagyom egy darabig, hadd nyomassa TB a demagóg dumáit, de úgy tunik, Harnoncourt meg a doktorija lefoglalja annyira, hogy ne szedegesse az üvegcserepeket a grazi hotelben. Vagy megcsinálják helyette a szobalányok.

Nekem is van magyarokról szóló témám egyébként, de elég pozitív, figyeljetek. Mikor kijöttem Bécsbe, belevetettem magam a társasági életbe, ha úgy esett, szervezgettem pár dolgot az itteni Magyar Diákok Egyesületének (mde), ami az itt tanuló magyar ifjúságot hivatott segíteni (plusz emelett felvállalta a tolmácsolást az ideérkező tüdőtranszplantáltaknak és rákos gyerekeknek). A társaság nem volt rossz, de tipikusan páran vitték a hátukon az egészet, persze a tanulmányaik mellett. Rengeteg embert megmozgattunk, fergeteges bulikat csaptunk például a Collegium Hungaricumban, de voltak grillapartik, beszélgetős, meg információs esték is, gyakran a nagyteremben is teltházzal. A CH-nak ezt főállásban is csak ritkán sikerült elérnie, a vége az lett, hogy egyre jobban támogatták a programjainkat ellehetetlenítették az ottani muködésünket.

Aztán például voltam egyszer az Európa Klub egyik ülésén (mint mde-s), itt tipikusan 56-os magyarok voltak, átlagéletkor 70 körül, nem tudtam beolvadni. Láthatóan elvoltak egymással, a városban elő többi magyarhoz annyi volt a hozzáfuznivalójuk, hogy szidták a magyar diákokat (tehát minket), mert nem jöttek el az általuk szervezett filmvetítésre. 10 euróért, basszus, azért aki tanulás mellett tartja el magát, annak ez nem kevés, főleg, hogy pl a CH ingyenesen is vetített. Az, hogy az ő gyerekeik, unokáik hol vannak a programokról, arról mélyen hallgattak.

Szóval az van, hogy a CH nem nagyon ér el a programjaival (bár igen, lehetnék proaktív, mindjárt meg is nézem a kínálatot), az mde-bol kicsit kikoptam (bár sok barátság, ismerősség maradt), az Európa Klub egy vicc, de így a partvonalról is zavar, hogy a magyarok ennyire nem tudnak együtt dolgozni. Nagyon zavar.

Persze van mentség, túl közel az anyaország, nem vagyunk annyira egymásra szorulva.

Mindegy.

A lényeg, hogy a régen ittlakók, meg a hivatalos kulturális intézet nélkül is kialakul valamiféle egység, ha nem is a legálomszerubb és legátfogóbb (ahol a végleg kitelepültek, és az ideiglenes diákok is találnának helyet), de vannak normális magyarok, akiknek nem a másik lehúzása a cél, hanem hogy ismerjük egymást, hogy tudunk egymásról, hogy segítsünk, ha tudunk, hogy legyen egy kis otthoni érzés. Ilyen volt a volt főnököm a cégnél, és ilyen magyarokkal piknikeztünk vasárnap a Donauinselen. Nem is maradt utánunk szemét a füvön.

Ezt a képet Laci készítette a pikniken, de muszáj volt ellopni, mert TB szerint ez a fotó annyira én vagyok. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.