Szóval TB elhagyott, legalábbis a hétvégére, én meg nem mentem vele, mert tanulnom kell. De nagyon nehezen megy. Reggelente alig bírok felkelni, a hét elején rajtam is átment ez a taknyos vírus, közbülső állomásként a gyomromban pihenve meg, és valahogy még mindig nem kerek a világ. Pedig egyébként jól vagyok, de tényleg (ez itt az idősebb, aggódó nőrokonoknak és barátoknak szólt).

A szociális életemet próbálom leszorítani, de nem nagyon megy (talán nem akarom eléggé?), bár már egész kis listám van, kit kell november 3 után felhívnom (ígéretek, ígéretek, szép szók). Szóval tegnap este felugrott anyahajó, ahhoz képest, hogy mindketten elkötelezett horgolók vagyunk, együtt még sosem sikerült kézimunkázni - most sem. De legalább teáztunk, meg dumáltunk, meg tökre megdícsérte a lakást, aminek nagyon örültem, mert mostanában nem sokat foglalkozunk vele (mármint a lakással). Egyébként arról se írtam, hogy pár hete Nikol járt erre a lányaival, TB akkor sem volt itt (szerintem az ismerőseim kezdik azt gondolni, hogy egy fiktív barátom van, mint a négyéveseknek - szpúúúki) palacsintáztunk, meg beszéltünk, amennyit 4 nő csak tud egy este alatt, sőt, kicsit többet is, mert sokszor párhuzamosan :D ja, és ők is csupa jót mondtak a lakásról.

Ja, anyahajóék nem fogják azt gondolni, hogy TB fiktív, mert a múltkor babysitterkedtünk náluk, és a lánya azt mondta, hogy azt szereti TB-ben, hogy meg tudja forgatni a feje felett, és nem ejti le. Képzelhetitek, milyen volt egyébként az este, én voltam a rossz zsaru, TB meg a jó zsaru, én kardoskodtam a pizsamahúzás meg a lámpaoltás mellett, TB meg ilyen jó vicceket talált ki.

mit is akartam? még azt nem is meséltem, hogy az utolsó munkanélkülis workshopon kom.. komm .. kommunikációs (az is milyen szégyen már, hogy nem írtunk a 25éves macskafogóról) teszteket töltöttünk ki, aminek nem volt semmi értelme (szokás szerint), de az fekete-fehéren kiderült, hogy igazi besszervisszer vagyok (jó: Besserwisser), vagyis mindent jobban tudok. Mondjuk ez nem újdonság, én ezt teszt nélkül is megmondtam volna, kommentálta az esetet a legjobb barátnőm, DA, és persze én is tudtam, de a csoport elég furán nézett rám. Persze hiányos némettel nehéz kifejezni az intellektuális fölényt :)

A teszt magyarázatánál (mert egyébként ez egy ilyen női magazinból kifénymásolt valami volt) meg az volt, hogy a besszervisszerek a saját bizonytalanságukat akarják ezzel (maguk előtt) álcázni, és fogadjuk el, hogy másnak is igaza van. Holott én nem vagyok bizonytalan. ÉS tényleg jobban tudom, mint a másik, tette hozzá a duquesa, aki kommentelőnk, ha valaki nem olvasná a kommenteket, és történetesen ismerem, és maga is okleveles besszervisszer. Szerencsére ritkán vitázunk, mert vagy mindketten ugyanolyan jól tudjuk, vagy ő a repülőgépekről meg mozdonyokról tud valamit jól, én meg öö.. valami másról.

nna, más újság nincs, felbosszantottak a görögök a sztrájkukkal, ragadnak rám a pasik*, mérhetetlenül unom a Streptococcus pneumoniae-t minden egyes icike-picike molekulájával együtt és holnap megpróbálok időben felkelni, drukkoljatok.

*hogy ne csak TB fényezze magát itt állandóan, ma valaki azt írta, hogy vágja a centit, hogy mikor beszélhet velem legközelebb. Lelkiismeretem tiszta, mint a hó, még csak egy mosollyal sem bátorítottam, az ellenállhatatlan vonzerőmről meg nem tehetek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.