A Kossuthon a Tér-idő műsorában mostanában az állatok érzékeléséről van szó, a nyilatkozó biológusok fele a tanárom volt. Nem is gondoltam volna, de a hangjuk olyan mélyen belémégtek, hogy még be sem mondták a nevüket, már tudom, ki beszél. Pedig jó tízéve nem hallottam őket beszélni. Fura, nem?

Vajon hány hangra emlékezünk az életünkből?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2012.01.13. 16:38:12

...és a Nemzeti Múzeum kertjében a rigók Mozart dallamokat fütyürésztek...

"Betömött füllel is mindegyre hallod.
Csüggedten ülsz, fejed térdedre hajtod,"

Válasz erre 

babaBonBon 2012.01.13. 17:03:39

Te jó ég!
Pont ma vettem észre (sima házimunka közben), hogy az megy a fejemben, hogy "törtet törttel úgy osztok... szorzok... a számláló reciprokát... bla-bla-bla..." Kb. 10 éve ültem utoljára matematika órán, de ezt biztos nem akkor vettük, hanem sokkal régebben. Az egészet ki nem állhattam és most meg elgondolkoztam, vajon hány év fog még eltelni mire nem kísért majd a matek?

Biztos rengeteg hangra emlékszünk, de csakis a meghatározókra. Ebből lehet visszafelé gondolkozni is: jéé, erre a hangra meg miért emlékszem?

Válasz erre 

Mikaél 2012.02.11. 20:58:47

Nem is merek érdeklődni.
Nem.
Tíz?
Vajon?

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: