Szóval lement a 3 hét bölcsi, most 3 hét szünet, aztán újrakezdjük... Reggelente azt mondja, mama, bölcsi nem, de aztán ellenállás nélkül jön cipőt húzni, simán besétál, és délután mosolyogva jön ki. Meg baromi fáradtan. Hogy közben mi történik, azt csak az óvónéni elejtett morzsáiból tudom összerakni, csatlakoztam én is a (nem létező) szülői mozgalomhoz, miszerint webkamerát minden óvodába.

A nénik szerint a kiskabóca sehr brav, vagyis nagyon ügyes. Figyel és részt vesz mindenben, láthatóan meg akarja érteni, hogy mi történik és miért. A hallott szavakat pontosan utánukmondja, ebben a csoportban levő kicsit idősebb (2,5) gyerekek sem olyan jók, mint ő. Szinte mindenkinek tudja a nevét, de leginkább Martinét, az orosz kisfiúét, akivel első perctől kezdve nagy a barátság, sokat játszanak együtt. Martin nekem is szimpatikus, le akartam fényképezni, hogy megmutassam nektek, de felesleges, mert pont úgy néz ki, mint Ziebi kisfia, csak úgy egy évvel idősebb. Ezen én nem győzök csodálkozni egyébként.

Azt mondták, nem kell terelgetni, a többi gyerekhez is odamegy, dumál nekik mindenfélét, amit persze senki sem ért. Ilyenkor összeszorul a szívem, utálnám, ha csalódna a beszéd friss tudományában, de állítólag a gyerekeknek nem kell tolmács. 

És persze baromi büszke vagyok rá, hogy még csak két éves, de ő nyit a többiek felé. A játékait meg visszarakja a polcra, ezen is elájult az óvónéni (meg én is), mert bezzeg a többiekre rá kell szólni. :) itthon ez nem igazán volt téma eddig, általában én szoktam elpakolni, szóval biztos csak látta a többiektől, hogy így kell.

Valamelyik nap magához ragadta a mikrofonos (játék) magnót, és a tükör előtt táncolva énekelt bele. Legalábbis az óvónénik szerint, akik persze remekül szórakoztak. 

Simán pisil, kakil a bölcsiben, a második nap félreértése óta nem volt egy baleset sem. Ma ugyan más ruhában kaptam vissza, de kiderült, hogy csak a gyümölcslevet öntötte magára (ez azon kevés dolog egyike, amit nem szeretek itt: miért nem vizet adnak a gyerekeknek?). Azért ez szerintem nagy szám, főleg, hogy nagyokat szoktak kirándulni, nem csak a megszokott csoportszobában vannak. Fogalmam sincs, hogy szól, ha mennie kell, de láthatóan megoldja.

Egyik délelőtt például elmentek az állatkertbe, amihez nem csak villamosozni és metrózni kell, de jó sokat gyalogolni is. És a kisgyalogkakukk majdnem végig a saját lábán ment, el is ájultak tőle, még harmadnap is felemlegette az egyik óvónéni. A metrótól az állatkertig több, mint fél kilométer (650m, most megnéztem a googlemapsen), és ugye bent is nagy távolságok vannak. Hazaérve még arra is volt energiája, hogy meséljen (mit láttál az állatkertben? Majom!! Tuu-tuu! Elefántot? Elefánt!!) és irtó furcsa volt, hogy már tőlünk függetlenül is vannak kalandjai. 

Nálunk nem volt a családban kétnyelvű gyerek, és őszintén szólva elképzelésem sincs, hogy fog a német menni. Régebben azt hittem, minden kisgyerek pikk-pakk megtanul egy másik nyelvet, de mióta fent vagyok a bécsi magyar anyukák levelezőlistáján, látom, hogy azért ez nem olyan egyértelmű, sok gyerek másfél- két évet is lehúz egy intézményben, és meg nem szólalna az adott nyelven. Szóval egészen hangyányit parázom, és nagyon örülök mikor az óvónéni dicséri, hogy szót fogad és figyel, és a bonyolultabb instrukcióknak is eleget tesz. (persze nyilván nem a nyelvtudás miatt érti, de talán ez annak a jele, hogy megvan benne az igény, a motiváció, a lelkesedés, meg a nyitottság, ami a tanuláshoz kell) 

Mivel magyarul sokat kérdezgeti, hogy Mi ez?, megtanítottam neki (na, mondjuk 3x kellett elmondani), hogy Was ist das? Állítólag használja is, de kizárólag suttogva. 

Egyik este viszont nem akart aludni, és közölte, hogy essen, vagyis enni kér. Először nem is értettem, azt hittem, azt mondja, hogy ezen, csak selypítve, és kérdezgettem, hogy de min, Lilikém? Lesznek még ebből vicces helyzetek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.