2014.10.13. 22:12
A színházi világról
Tündér Lili ma debütált a Theater an der Wienben, Bécs második operaházában. Szerepe szerint egy kis bölcsist alakított, akit apa először vitt be a dolgozójába. Nagy átéléssel játszott, a jelenetben több fehérruhás férfiszereplő és egy nő közreműködésével múlatja az időt, a kezdetben marcona alakok természetesen egyre jobban ellágyulnak, papírt hoznak és ceruzát, rajzolnak, régi kellékek között plüssállatot keresnek, tornáznak és más cirkuszi mutatványokkal kedveskednek a vendégnek, aki ezt láthatóan élvezi.
A csöndes, csak felszín alatt fortyogó feszültségekkel operáló dráma akkor teljesedik be, mikor belépek én, a munkából hazafelé tartó megfáradt anya. Az ifjú színész arcáról olvasni lehet a mondatot, amit mostanában a való életben szavakkal fejez ki: Nem így gondoltam, anya, nem így gondoltam. Egész testével játszik: a székről nem mozdul, a játékban továbbra is tüntetőleg részt vesz, kisujja legapróbb mozdulatával, mint egy karmester irányítja a már egy tömb vajjá összeolvadt színésztársakat.
Én kitartok, a librettó szerint egy ponton megtörik az ellenállás, a díva fáradtan emeli integetésre a kezét, és halkan Tschüss, pa-pa-t rebeg a kollégáknak, a férfikórus lágyan énekeli a végső kérdést: Mikor jössz hozzánk újra, Kisnyúl?. TL a választ fontolgatva lassan araszol a függöny felé, megfogja a kezem, még visszafordul egyszer: Auf wiedersehen! Ezzel az ígérettel távozik a jelenetből, a zenekar még befejezné a keringőt, de ekkor felhangzik
a TAPS.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vackor1b 2014.10.18. 11:45:52
Aztán még a végén tényleg színész lesz. :)
Utolsó kommentek