5 gyerek, 4 nap, 3 szoba (konyhával együtt) 2 kerék 1 felnött (én. muhahaha)

Vannak azok a fotók, amik nem pillanatképek. Ránézel, és látsz mögötte egy egész életet. Vagy többet.      

most azt a jelenetet vettük fel, hogy hajnalban az udvaron állok pizsiben meg zokniban, a mellettünk lakó, ugyancsak koránkelő punkokkal megrökönyödve nézzük a szomszéd házból az udvarunkra kicsapó lángokat, és a punk lány annyira ideges lesz, hogy elöveszi a cigijét, és tüzet…

Brüsszelben leginkább két korombeli (na jó, az egyik csak 28 éves volt) lánnyal barátkoztam össze. Nem került szóba, hogy van egy kislányom, én meg magamtól nem mondtam, így 4napig dumáltunk minden másról, föleg pasikról, meg ruhákról meg jó kajákról ( és idegesítö…

feltéve, hogy visszakapom TündérLilitől az új kalapom.

Időközben voltam Brüsszelben is, négy napot. Előtte hetekig tervezgettem meg szervezgettem, mert Bandi pont akkor lépett le Kínába, a gyerek meg még nem tudja egyedül levinni a szemetet, úgyhogy valamit ki kellett találni. Egy elvetett A verzió, majd egy fixre leszervezett B verzió…

Egy film az életem. Amikor a csípős őszi hajnalon a belső udvaron oldom el épp a kerékpárom, és Radica néni a földszint kettőből megveregeti az ablakát a botjával, hogy menjek oda, mert mondandója van, hát azt Dél-Amerikától Oroszországig minden rendes filmrendező megirigyelte…