(az ciki, hogy már a jelszavamat is elfelejtettem?)

Tegnap este TL az esti kérdezgetös szeánszunkon (amit ö vezetett be: megkérdezzük, mi volt aznap a legrosszab, mi a legjobb, és aztán csak úgy összevissza, ami eszünkbe jut, mi volt a legijesztöbb vagy a legfolyékonyabb :D) elmesélte egy aznapi szomorú csalódását az oviból. A végén a szívéhez nyúlt, mintha összerakna két dolgot, és azt mondta vidáman: de már nem vagyok az oviban, miért is szomorkodom. Késöbb mondta, hogy azzal mozdulattal az összetört szívét rakta újra össze.

 

Ennyi. Csak figyeljetek és tanuljatok, én is azt teszem.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr8412930601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.