Ezt még májusban írtam, de sosem lett kész. Azért berakom, mert úgy képzelem, hogy TL örülni fog neki húsz év múlva:

A születésnaposról (5)

Anyák napján meg titokban lerángatta az apukáját a virágoshoz, kiválasztott egy pirosat, feljöttek, én épp főztem, odaállt elém, és teljesen keresetlenül azt mondta: Szeretlek.

Pár napja este, mese után mondtam a kislepkének, hogy még nem is mesélt arról, mi volt ma az oviban (állatkertben voltunk délután). Lili: "Tényleg! De először meséld el te, milyen volt a napod." Elkezdem mondani, erre ő: "Nem, nem, ezt az oviban úgy szoktuk, hogy kérdésekre válaszolunk. Mi volt ma a legjobb a munkahelyeden?" Elmondom, aztán gondoltam, most én kérdezek, de kifejtette, hogy először az egyiknek kell fullosan elmondani a napját, aztán jöhet a másik. Szóval apróra kikérdezett hibátlan, nyitott kérdésekkel (mi a kedvenc könyvem a munkahelyemen, mi volt a legviccesebb, mi volt a legszomorúbb, stb). Aztán jöhettem én a kérdéseimmel, és ö is sok mindent mesélt. Mindezt gyertyafényben (elromlott a kislámpánk), csak, hogy tökéletes legyen az idill.

Az elmúlt pár napban fellazult ez az új szokás annyira, hogy nem mindig vár a kérdéseivel a fektetésig, hanem délután játék közben is kikérdez, illetve néha utasít, hogy tőle mit kérdezzek (mama, még nem kérdezted meg, hogy mi volt ma a legszomorúbb).

Ja, azt mondtam már, hogy a játékban csal, hogy én nyerjek? :D

Sokat ügyesedett, és a múltkor dafke csinált meg valamit először (hogy állva ment a drótkötélpályán), ez eddig a családban csak TB-re volt jellemző. Kisbátor.

A meseolvasást nagyon szereti, és végre akkor sem tiltakozik, ha nem fordítok le mindent. A könyvtár ingyenes a gyerekeknek, és szuper könyvek vannak, csak legyen, aki hazacipeli.

 Egy esős vasárnap reggelen TB hozott a boltból tejszínhabot, hogy igyunk kakaót. Lili meg rögtön tüsténkedett, hogy nem csak úgy van az, majd szórjuk meg a habot egy csipet kakaóval, meg színes cukorgolyócskákkal. Amíg én a tejet melegítettem, ö kiválasztotta a színben passzoló szívószálakat, meg a szalvétát, az egészet tálcára raktuk, és családi mozidélelőttöt tartottunk. A Sing sem volt rossz, de az az együtt készülős 5 perc még sokáig jó emlék lesz. (azóta ezt eljátszottuk a születésnapomon is. és imádom, hogy benne van minden buliban, bármilyen jeles alkalomra lehet vele együtt készülni, motivál és támogat (és nem hagyja, hogy elblicceljem))

 img_9272.jpg

Breakfast at Tiffany´s

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr7713322063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2018.01.03. 22:50:52

Ha később olvasom (sajnos) egyszerre a blogot,akkor is elolvadok az "együttlétes" örömeitekben.
süti beállítások módosítása