Keresztanyám felhívta a figyelmem, hogy talán nem csak a viberes családi csetre kéne leírnom a kissanyi mondásait, hanem valami stabilabb felületre is. Nem vagyok meggyőződve, hogy a blogra gondolt (valahogy nekem is egy füzet ugrik be ilyenkor), de mindegy, ez van kéznél.   Szóval azt mondja…

Ahhoz képest, hogy az itthoni beszélgetések főleg királykisasszonyokról, tündérekről, oviról és AnnaPetiGergö ártatlanságú szerepjátékokból állnak, Lili ma rendesen beleállt a dologba. Lefekvés elött még mosolyogva mondta közelről belenézve az arcomba, hogy ő mindig is élni fog, akkor is ha meghal.…