Olvastam ma egy pénzügyekkel foglalkozó blogot, és találtam egy érdekes cikket. Arról szólt, hogy ahhoz, hogy jómódban élj, legalább annyit kell keresned havonta amennyit elköltesz harminc nap alatt. Persze ez nem nagy felfedezés, de érdekes lenne harminc napig írni, hogy egy nap pontosan mire költöttél, és mennyit kerestél az alatt az egy nap alatt.

 

Itt Nyugat-Európában nem ciki, ha valaki dolgozik és pénzt keres. Őszinte elismeréssel dícsérem a szomszéd új autóját és ő sem irigy a sikereimre.

Tegnap kerestem ötvenháromezer-nyolcszázhatvanöt forintot. A cég sofőrje jött értem, és hozott hazáig, tehát utazásra nem kellett költenem. A reggeleit, ebédet, vacsorát a cég fizette (italokat is) tehát ez sem mínusz. Este elmentünk egy zenés szórakozóhelyre, de ott sem engedték, hogy fizessem amit fogyasztottam. Tehát a tegnapi egyenlegem + 53.865 forint, azaz pozitív. Ma megint voltunk vásárolgatni, de még a tegnapi keresetemet sem sikerült elköltenem, nemhogy a mait.

És ti hogy álltok?

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr511194234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2009.06.19. 19:30:32

*örülök,hogy őszintén írsz;
*jó érzés, hogy nem gondolsz arra, ki és mit gondol majd arról,hogy te mit mondasz és gondolsz arról...;
*mindent egybeveteve : én többet költök, mint amennyit keresek;
*örülök, hogy ez egy politikamentes hely;
*jó érzés, ha a pénzedet mosolyogva tudod megkeresni!

vackor1b 2009.07.06. 11:07:17

Jelenleg még én is többet költök, mint keresek, de remélem, most, hogy már new life van, idővel rendbe jövök anyagilag is. Legalábbis igyekszem optimistán nézni az életet.
Erről jut eszembe. Szombaton a nagy felfordulás közepette, belefutottam a szomszéd lépcsőház egyik idős nénijébe, (aki egyébként fogadott lányának hív úgy egy másfél hónapja), szóval azt mondta, hogy el se tudom képzelni, hány napot sírt át miattam. De mondtam, hogy nagyon kedves és aranyos, de ilyet ne tegyen, mert én köszönöm szépen, nagyon jól vagyok. És látszólag ez azért megnyugtatta.
Egyszóval tényleg nem a pénz boldogít.:))))
süti beállítások módosítása