Bár TB eléggé lehúzott az előző bejegyzésben (most visszanyeltem egy pár mondatos magyarázkodast :))azért én inkább fényezem őt egy kicsit.

Tegnap vásároltunk a Hoferben, es míg én a zöldségeket vadásztam össze, Viktor talált egy százeuróst. A földön. Kicsit sejtette, hogy ki ejthette el, de csak azért, mert az a nő állt a legközelebb. Míg én a gyümölcsöktől eljutottam a tejespultig, Bandi egyik lábáról a másikra állt, és figyelte a nőt, hogy keresi-e a pénzt, vagy sem. De nem kereste. Bandiban dúltak az erzelmek, hogy micsoda szerencse a talált 100 euro, meg hogy biztos azé a nőé, szegényé. A pénztárig követte, de ott sem volt egyértelmű, hogy ez volt minden pénze, vagy kötegekben áll a zsebében a lé, és ezért nem vette észre, hogy kiesett. Vagy hogy egyátalán tőle esett-e ki. Közben én sajtot választottam a polcról.

Fizetés után viszont gyanús lett a hölgynek, mert visszaszaladt, és keresgélt, és aztán el is sírta magat. Ez volt a megfelelő lélektani pilanat, hogy BandiMikulás odamenjen, megsimogassa a buksiját, és megkérdezze, miért sír. Persze a százasért, amit így vissza is kapott, és az arca úgy felragyogott, hogy még a konzervek is fényesebbek lettek a polcon. Ki akarta fizetni, amit vásároltunk, de TB udvariasan elhárította. Erre felváltotta a bankjegyet, visszajött, és berakott 20 eurót a kosarunkba. Még mindig könnyes volt a szeme -én a látványtól is majdnem elsírtam magam- és tök boldogan kívánt boldog karácsonyt.

20,24-et fizettünk vegülis, szóval tegnap ingyér ettük a karalábélevest. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr671578031

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.