Itt vagyok, ragyogok.

Mostanában azon kapom magam néha, hogy megnézem a blogot, és csalódottan veszem tudomásul, hogy nincs új bejegyzés. Mert N.H.-né megint lusta volt írni.

Tegnap költöztettük egy barátnőmet, koleszból albérletbe (az albérlet egy magasabb foka a létezésnek mint a koli, ami közvetlenül a szüleimmelélek fölött helyezkedik el a Maslow-piramisban, melynek csúcsa az énépítettem ház, közvetlenül alatta pedig, az énvettem lakás) és mivel én vagyok az egyetlen férfi az életében aki ráér és van jogosítványa (lehet-e jogosítványnak nevezni azt a papírdarabot, melyről a dokumentum számát szó szerint lerágta az idő vasfoga, az igazolványképre pedig vicces barátok alkoholos filccel körszakállat rajzoltak?) minden adott volt egy fergeteges költöztetéshez. Már csak autót kellett szerezni, mégpedig nagyot, de ezt a terhet az ünnepelt  költöző, szerencsére levette a vállamról.

(Tudtátok, hogy az egyetemnek van kisteherautója, amit minden diák kibérelhet magáncélokra is?)

Szóval eljött ND is navigálni (-Mikor kell befordulni balra? - Fogalmam sincs. Ja! Itt kellett volna. Nem tudsz valahol visszafordulni?) meg megfogni a munka végét, és én mondom felejthetetlen látvány voltunk jópár piros lámpánál, ahogy lehúzott ablakokkal maximumra feltekert metálra nyomtuk a pogót. Normálisabbak vissza se fogták a röhögést, és ez úgy se zavart, hogy simán lehet, hogy nem velünk hanem rajtunk.

Hamar elszállt a délelőtt, (nekem egytől próbám volt a Musikvereinban) és megkaptam az egyik legkedvesebb bókot, amit férfiember kaphat, nevezetesen hogy milyen jól vezetek.

Ami simán lehet, hogy nem teljesen hazugság, de mivel van egy öcsém és egy bátyám akiknek az autó nem munkaeszköz hanem szenvedély, (bátyám japán oktatófilmeket néz driftelésről ha ki akar kapcsolódni, öcsémmel meg mentem már úgy tanpályán, hogy időre tolatott végig bólyák között és parkolt be egy kijelölt helyre, olyan sebességgel, hogy menetirányban sem tudnám rekonstruálni) ezért én otthon a saját képességeimmel a "futottak még" kategóriába tartozom.

Mindent sikerült elintézni időben, igaz a vége kicsit rohanás lett, kérdezte is Harnoncourt mikor beestem a próbára: - Megint futottál, mi?

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr121830859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.