Nehezen jutok el mostanaban az írásig, pedig magamban bármi is történik, mindig azt fogalmazom, hogy fogom megírni a blogban. Rengeteg elmarad történet van, és nem is igaz, hogy megkértem Táltos Bandit, hogy ne írjon Izraelről. Arra viszont megkértem, hogy írja meg az ő elmaradt történeteit. Szuper dolgok vannak szerkesztés alatt, ne hagyjatok el minket :)

ès pont időben, meg az utazás előtt megtaláltam a rég elveszettnek hitt fényképezőgépemet (a zoknis fiókomban, gondolom valami betörő ellen dugtam oda egy gyenge pillanatomban), szóval van esély rá, hogy megszunik az iPhone-os béna képek uralma, és néha még valami jobbat is fogok tudni mutatni. Legalábbis egy fokkal jobbat.

Nagy a kísértés, hogy most írjak Izraelről, amiből egyébként nem sokat láttam, mert bezártak bent voltam szinte minden előadáson, de azért persze csak van pár mesélnivaló. Viszont a képek még a gépben, anélkül meg nem az igazi.

Nagy hír viszont, hogy közeledik a blog 1éves szülinapja, hihetetlen, mi? Egy éve irogatunk mindenfélét ide, és meg kell mondjam, én nagyon élvezem. Egyrészt, hogy ilyesmódon dokumentáljuk a nagyon boldog közös kis életünket, szeretek visszalapozni, újra nevetni TB viccein, nézegetni a képeket, merengeni az idő múlásán. Másrészt annyira, annyira szeretem a kommenteket! Igen, ez célzás volt, hogy írjatok többet. Az is, aki eddig nem szólalt meg, annyira, de annyira, de annnnnnnnnyira szeretném! 

A blogvilágnak azon felén, amit én szoktam olvasgatni (jobbára kreatív, színes, vidám kis blogok) a blogszületésnapon az író(k) adnak ajándékot az olvasóknak. Legalábbis egy szerencsésnek. Én is terveztem, hogy horgolok valami cukiságot, és sorsolásra bocsátom a kommentelők közt, sőt, hogy ne csak a női olvasókat buzdítsuk kommentelésre, nyaggattam a Bandit, hogy valamivel ő is rukkoljon elő a fiúknak.

Hümmögött, hogy jó, viszont mikor meghallotta, hogy én mit tervezek a lányoknak (valami színes, virágos, tavasziast), azt mondta, hogy felesleges kacatok nem kellenek senkinek, miért nem csinálok valami hasznosat. Nagyon férfias hozzáállás, nem igaz?

Nekem viszont így eléggé elvette a kedvemet, szóval azt hiszem, az idén kimarad az ajándékozás (ja, hogy valami hasznosat is horgolhatnék? de az már annyival bonyolultabb! egy kis horgolt dísz sokkal nagyobb eséllyel tetszik mindenkinek, mint egy mamusz, főleg, hogy mindenkinek más a mérete)

Hát, ilyenek vannak.

Bandival egyébként most azt játsszuk, hogy nagyon elfoglalt üzletemberek/muvészek vagyunk, akik a rengeteg utazásuk közben néha-néha eltöltenek egy éjszakát Bécsben, és akkor találkoznak a kis bérelt lakásban. Nagyon romantikus, igaz?

megyek dolgozni, ölelek mindenkit

K  NH-né

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr761861563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ruju 2010.03.23. 21:59:09

Horgolj valami virtuálisat! Az mindenkié lehet :-D Isten éltessen titeket sokáig! (És egyébként úgy, de úgy sajnáltalak Izrael miatt, tudod, hogy nem a tengerre nézett, meg minden... :-DDDD)

Tá Titi 2016.03.02. 12:24:56

2010.03.23 - Nehezen jutok el mostanában az írásig...

közeledik a blog 7 éves szülinapja !

"Táltos Bandit, hogy ne írjon Izraelről. Arra viszont megkértem, hogy írja meg az ő elmaradt történeteit. " !!!
" Bandival egyébként most azt játsszuk, hogy nagyon elfoglalt üzletemberek/művészek vagyunk..." ;)

- " Horgolj valami virtuálisat! " !!!