én nem vagyok gourmet, de ez szerencsére senkit sem zavar. A Botanikus kertben nekem a biokenyer helyett egy jo nagy karéj fehér kenyér hiányzott, fehér zsírral, hagymával, sóval. Ahogy Bandi képén, kábé.

Szóval kedves naplóm, megint annyi minden történik, észre se veszem, hogy telik meg minden nap valami jóval. Szombaton reggel mondjuk még elég morcos voltam, kicsit azért , mert Bandi, ha nyolckor kell kellnie, akkor negyed héttol 15 percenként csengetteti a szundimódot, amire én is felébredek, és olyan hülyeségeken agyalok, mint munkám. Pedig elotte vámpírosat álmodtam. (na jó, nem volt az se túl jó). Szóval megvolt az alaphangulat, de azért bementem a Mariahildferre egy kis boltterápiára, és kiderült a varrógéprol, amit kinéztem, hogy mégse 150, hanem 250 euro. Van masik helyes (brother) viszont 200 euroért, ami már akkor majdnem annyi, mint a budapesti esélyes (elna) 64.000.-ért.

Olvasói körkérdés: melyik termék éri meg jobban az árát, a brother vagy az elna? vagy egyik sem, és inkább keressek egy olcsóbb használt gépet?

(mindkét kinézett gép egyébként ugyanannyit tud kb: úgy 6-8 féle öltést, gomblyukazást (az elna egylépésben), rugalmas öltéseket, öltéshossz szabályozót, hátrafelémenést, mindketto átviszi a farmert, bőrt többlrétegben, asszem ennél többre soha nem lesz szükségem.

Szóval közben felhívott az Anyecska, hogy találkozzunk, és akkor egy darabig együtt nézelodtunk a boltokban. Aztán el kellett mennie, olyan vicces, mert azt hiszem, magamnak leginkább egyedül tudok vásárolni, és mivel ez volt a cél, kicsit (tényleg csak picit) bosszantott, hogy talalkozunk, de közben jókat nevetgéltünk, és mikor elment, már hülyén éreztem magam, hogy egyedül vásárolok. Sokkal szomorúbb volt úgy. Mondjuk ez nem akadályozott meg abban, hogy vegyek magamnak egy nadrágot, egy szoknyát, egy felsot, fonalakat a takarómhoz, meg egy egyéb apróságokat.

Aztán hazaszaladtam, ettem lencsefőzeléket (a csaladtagjaim most felkapják a fejüket), amit én főztem még pénteken (a családtagjaimnak most leesik az álla), naaaagyon finom volt, az új kuktámban készült (és megint kiderült, hogy a karácsonyi angyalkáknak több esze van, mint nekem - vagy csak előrelátóbbak) és karalébé is volt benne. Összepakoltam egy dobozba Táltos Bandinak, aki reggel óta próbált, aztán elrohantam a Musikvereinba, mert kiderült, hogy kicsit hamarabb kezdődik a Carmina burana főpróbája, mint gondoltuk. De szerencsére mindenki odaért időben, jöttek az Anyecskáék is, meg az Emmáék (a kanadai horgolós, ha valaki nem követné a társasági életemet) és olyan széééép volt! èn azt hiszem, még sosem hallottam élőben a Carmina buranát, úgy, hogy nem kell folyton lehalkítgatni, mert átkopog a szomszéd.

Aztán összehoztam Anyecskát Emmával, mert utóbbi hegedülni szeretne tanulni, az előbbi meg pont azt tanít, odaadtam TB-nek a csomagolt ebédet, és hazamentem a gukkerért, mert egy órával később a Teather an der Wienben volt Bandinak másik főpróbája (A buvös vadász). Anyecska is velemjött, aminek megint rohanás lett a vége, mert ittunk egy teát, meg mutattam neki horgolós trükköket, meg beszélgettünk kicsit.

A színházban aztán Delphinnel találkoztam (francia, horgolós, icll-es kolléga), mert én nem csak a magam, hanem a többiek életét is kiválóan meg tudom szervezni :) és megnéztük a Bandit, hogy játszik, és meghallgattuk, hogy énekel, jó kis rendezés volt, szeretem, hogy mostanában komolyan veszik az operarendezést, hogy az szinte már színház. ès a zene is könnyed volt, MAxról és Agatháról, a hősszerelmes párocskáról ugyanez már nem volt elmondható, de legalább termetben összeillettek. Agatha nagynénje pl. kb 50 kiló volt, testhez álló kiskosztümben hosszú combokkal, szőke hajjal és babapofival, nem volt a legszerencsésebb a fodros köntösökbe bújtatott ducika Agathával.

Nagyon jó jelenetek voltak benne, előadás után beültünk egy bárba, és D-vel együtt elmeséltük Bandinak, miből marad ki, ha a színpad mögött énekel.

Vasárnap ehhez képest pihenonap volt, sétálgattunk a Botanikus kertben, én dolgoztam egy picit, Bandi Carmina buranat énekelt megint. ùgy volt, hogy Anyecskáék átjönnek vacsorázni, de aztán mégsem, szóval horgolgattam.

Hetfőn munka után meg Tietáékkal (mennyi név!) üldögéltem a Museums Quartierben, Bandinak Buvos vadász premierje volt, későn jött. Az MQ-ban iszogattunk (én forró csokit, különben is, biciklivel voltam) meg törtük a tszm-i diót, ami vittem, nevetgéltünk, dumáltunk. A napfényes délutánból igazi szezonnyitós, kicsit huvosebb este lett, lassan tényleg itt a tavasz.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr761936437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.