Csak szavak. szoval igazibol mindig akartam irni, meg rengeteg bejegyzest megfogalmaztam magamban, csak aztan valahogy nem kerultek at a valosagba (öö, már ha az internetet valóságnak lehet nevezni) a fejembol.

Peldaul arrol, hogy ki kellett koltozni a jo kis irodambol, es az uj szoba nem olyan jo, vagyis a tarsasag szuper, tisztara nyari tabor, de kisse tulzsufolt. Nyari tabor, pótágyakkal. En egy potagyon vagyok. de legalabb a hangulat jo. Az egesz azert van, mert mi egy dinamikusan novekvo cég vagyunk, mint mar emlitettem, es 2 eve bekoltoztunk egy epuletbe, amit 4 eve terveztek, szoval igazibol mar 2 eve sem volt tul tagas. Csak akkor még bereltunk egy masik epuletben plusz irodakat, amiket most, hogy meg tobben vagyunk, valami remek otletbol kifolyolag meg akarnak szuntetni. Szoval mind egyutt leszunk, mint egy naaagy, boldog csalad.

Bar igyekszunk humorosan felfogni, azert a kozhangulatot leginkabb egy magyar kollegam velos megjegyzese tukrozi: Menjenek a picsába.

(elnezest, nem en mondtam)

na, de az egesz nem olyan rossz. egyebkent is rugalmas korszakomat elem (TB most kezd el köhögni), percenkent valtozik a kedvem, az eletstilusom, az egeszsegugyi allapotom, a jovokepem.

2 (3?) hete kiprobaltam, milyen nagyon sokat dolgozni (ez egyebkent a hál´Istennek kategoria, hogy vegre mennek a dolgok, van mit csinalni), mondjuk 10-11 órat, de azt teljes gozzel, aztan kondiba menni, aztan szocialis eletet elni, es nem kifogasokat keresni, hogy fellottek a pizsit. Reggel hetre jartam be, ilyenek. Aztan kiprobaltam, hogy milyen koran kelni, nagyon sokat dolgozni, elbliccelni a kondit, es hulla faradtan az agyba zuhanni mindenfele esti buli nelkul, aztan kiprobalni, hogy milyen volt regen, amikor nem mukodott semmi a laborban (igen, megint nem mukodtek), es frusztraltnak lenni, es kondiban duhongeni, meg otthon sirni, aztan most belottem a kenyelmes fel kilences kezdest, 9-10 ora munkat, neha kondi, neha tarsasag. De nem tudom, mi lesz a trend jovo heten, kivancsian varom.

Ja, es a hajamat is levagattam tegnap, egy lannyal, a nappalijaban, mikozben Anyecska a hajfestek inkubacios idejet toltotte a divanyon (ezt hogy hivjak egyebkent?) es a tévében Miami Helyszinelok ment. Egesz jo lett, nem annyira rovid, de azert elegge.

Tszm-en is voltam, de akkora vihar volt, hogy ki se tudtunk mozdulni. Nem annyira bantam, sutottem mindenfele sütiket, izlett a celszemelyeknek, meg foleg dumalgattunk. A szel leverte a barazdabillegetok feszket anyáék ablaka felol, reggelre megfagytak a csupasz kis fiókák. Gyász.

Egyebkent bucsu volt, amin 20 eve voltam utoljara, akkor is a hajohintara fagyott a kezem, emlekszem. Most fel se allitottak a korhintat, ugye jart kint az utcan senki. Szép kis bucsu, atrakhatnák valami nyariasabb idopontra.

Gondolkodom egyebkent, hogy legyen-e megint kedvenc-lista, marmint linkek azokrol a blogokrol, amiket olvasok. regen volt, asszem egy kulon nekem, meg egy a Bandinak. De o joszerevel csak az apple-blogot olvassa. Szerintetek? (bar tudom, hogy itt kerdest feltenni pusztaba kialtott szo, mert ugyse valaszol senki, a multkor is ez volt, mikor a varrogepekrol erdeklodtem)

na megyek vissza dolgozni, ezt a kis kilengest is csak azert engedtem meg magamnak, mert tulvagyok a szépnevu jour fixe-emen, ami azert meg mindig a paracsúcstartó, mert nem szeretem, ha szamonkernek. 

valami szeppel kene befejezni (ez olyan, mint a Miatyankban az utolso sor, ami csak azert van ott, hogy ne az "gonosztol" legyen az utolso szó)

Gemnek küldeném ezt a számot, mert olyan sok jó hírrel telefonalt nekem mostanaban (leginkabb munkaidoben, de nem bantam ám, es az egyik kollegam meg is jegyezte, hogy olyan boldognak tuntem a beszelgetes alatt, pedig pont nem a legjobb napom volt):

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.