Varróiskola, 3 rész.

Hogy lássátok, az álmodozás nagyon is fontos, és egyátalán nem gátol meg a cselekvésben, megvarrtam a nadrágot. A nadrágot. Szabásminta és varrótudás nélkül, és azt kell, hogy mondjam, egészen jó lett. Mondjuk tanultam az esetből, olyanokat pl, hogy nem célszerű a rongyosszsákból kirángatott lepedőt vasalás nélkül kiszabni (nem is könnyű, ha akarjátok tudni), hogy nem ördögtől való a mérőszalag, mert akkor esetleg a saját méreteimmel is tisztában lehetek, ha már egyszer magamnak varrok, hogy nem hülyeség a szabásminta, mert fejből nem biztos, hogy olyan szépet rajzolok, hogy az apróra átgondolt tervből is kimaradhat valami előre nem látott probléma (de megoldottam), hogy google a barátom, mert egész hasznos tanácsokat olvashat itt-ott az ember, amit érdemes megfogadni (ok, legközelebb), hogy a vadiúj varrógépnek is saját lelke (és sajnos akarata) van, és hogy több cérnát kell venni.

Ez az utóbbi egyébként az egyik legmegdöbbentőbb felfedezésem, hogy egy spulni cérna valaha elfogyhat (és sajnos ezért van a nadrágban 3féle színű cérna, de sebaj, ha szépen tudnék varrni, mindig valami elütő színt használnék, olyan jópofa). Szóval az öregördög keresztanyjától rengeteg szép, színes cérnám van, és az apró javítgatások során még töredéke sem fogyott el, de mióta gépem van, azóta hirtelen karcsúbbá váltak a gurigák. Fura.

Nna, akkor a sok bevezető után jöjjön a ta-daaaaam:

(igen, tudom, nagyon gyűrött, meg a kép is béna, meg a nadrág se tökéletes, de akkor is: ÉN varrtam!)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr602147546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gem 2010.07.12. 22:12:18

Hűűűű....
nem is jutok szóhoz