Persze hiába volt a hosszú lista, hogy mit fogok itt nagy magányomban csinálni, alig voltam itthon, kb csak kedden, és akkor is csak mostam, szerdán meg DA volt megint a városban, és munka után vele mászkáltam, meg fagyiztunk, meg megnéztem a rábízott turistákat, ahogy vacsoráznak, csütörtökön meg egy volt kolléganőmet látogattam meg, igaziból semmi kedvem nem volt hozzá, de már muszáj volt. Helyes kislánya van, bár némileg hisztis volt a drága gyermek, de így revansot vehettem a hosszú, külvárosi buszozásért, és másnap az intézetben mindenkinek elmondtam, hogy Albina gyereke egy kisördög, és tökre toporzékolt mindenért. Ciiiiiikiiiii. :)

Egyébként úgy volt az A-terv, hogy kiveszem a csütörtököt is, meg a pénteket is szabadságnak, és levonatozom Gyulára, ahol Táltos Bandi mamájával áztattuk volna magunkat a termálvízben és megbeszéltünk volna rengeteg apró-cseprő, lényegtelen valamint életbevágó dolgot, de a tesóm rábeszélt, hogy inkább ők jönnének ki egy hétre Bécsbe, és maradjak itthon. Én meg egy őrült rendes kishúg vagyok, aki bármit megtesz a nővéreiért (meg a bátyjáért is), szóval lemondtam TB anyukáját és maradtam. Erre tesóm felhív, hogy bocs, de mégse jönnek, mert blablabla, de akkor már túl késő volt szabadságot kivenni, két napra meg túl messze van Gyula, szóval morciztam egy cseppet (missMarple, magyarázkodó email készül!), de mivel mindenre van egy egész ábécényi tervem, mert én ilyen rugalmas vagyok, előkaptam a D-tervet (a C az volt, hogy itthon maradok, és egyenesbe hozom a háztartást valamint a hobbijaimnak élek) és meglepetésszerűen levonatoztam Tszm-re, remélvén, hogy a szüleim is olyan rugalmasak, mint én, és meg se kottyan nekik plusz egy vendég a másik 7 mellé. 

A vonaton otthonteremtő tehetségem kicsúcsosodásaként egy cserép virágot helyeztem el az ablak melletti kisasztalon, lehúztam a papucsom, feltettem a lábam, és elővettem egy jó könyvet, meg a horgolásomat. Akár a saját nappalimban, csak kicsit több volt az idegen.

Megérkezvén a családi birtokot mondjuk üresen találtam, mert a szüleim annyira rugalmasak így öregkorukra, hogy leugrottak a Balcsira az unokákkal strandolni egyet, de nem jöttem zavarba (kulcsom nincs, mert nem csak, hogy nem veszik figyelembe a terveim, de még meg sem bíznak bennem, a szobalánynak meg kimenője volt), a kertek alól megközelítettem az objektumot (nem akartam mindenki szeme láttára mászni át a kerítésen, így adván ötleteket a nálam is megbízhatatlanabbaknak), kerestem a kertben két alkalmas fát, előhúztam kecsesen a retikülömből egy függőágyat*, (igen, mindig is felnéztem Mary Poppinsra), felkötöttem, majd kényelembe helyeztem magam arra a két órára, míg a háziak megérkeztek. Közben apukám házicsokoládéját kanalaztam, mindig van nálam egy dobozzal (nem). Túlélő típus vagyok.

Azért, hogy ne nézzük le a péntek 13-át, a (várt) vendégek kocsija 5km-re a háztól adta fel, így hamarjában traktort kellett keríteni, ami vontat, a vendégek viszont szerencsre lekapták a bicikliket a kocsiról (ok is minden eshetosegre felkeszulnek, csaladi vonas) és odatekertek, így nem késték le a vacsit. Míg ettünk, végig villámlott, de nem esett, kint voltunk a teraszon, már bőven csak dumálgattunk késő este ,mikor megérkezett a vihar, ami nem zavart volna engem, de a gyerekek féltek a kerti házban, ahol táboroztak, szóval kénytelenek voltunk bemenekíteni őket (jol megaztunk), és hirtelenjében ágyazni kellett nekik is, ahol még volt hely, a vízszintesen eső (?) esőtől viszont a nagy ház is beázott, vödrök kellettek, meg rongyok, meg arrébb húzni a földön mostmár tényleg aludni akaró gyerekeket, azt hittem, sosem kerülünk ágyba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hétvége további része kevésbe volt ilyen spontán, kerti utat építünk a tesómmal, eddig eléggé csak a semmibe vezet, de vannak terveink. Viszont marha jó idő volt, napos, meleg, fülledt, horgoltam a hároméves Zitának gyöngyvirágot, mert kijelentette, hogy neki valakik horgolni fognak, én meg rendes vagyok (nem csak húgként, hanem nagynéniként is), és nem vártam, míg valaki megcsinálja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meg sarazas is volt (a fenti képen a gyermek optimistán még ruhában van, de utána mind gyorsan átvedlettek fürdobugyira), meg vízipisztoly-csata, az utóbbiból nem sikerült kimaradnom, pedig próbáltam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Este szalonnát meg papa kukoricáját sütöttünk, ujjatlanban voltam kint, meg sortban, én, aki mindig fázik, úúgy szeretem a nyarat. Énekeltünk, hogy bosszantsuk a szomszédokat, meg hullócsillagot is néztünk, bár utóbbiból nem sok volt, műholdból meg repülőből annál több. TB viszont eléggé hiányzott.

Vasárnap reggel a szemben levő domboldalon sétált egy őzike, míg mi reggeliztünk.

Tszm elég jó hely.

A kép mondjuk nem reggel készült, és emiatt az őz sem látszik rajta, de azért talán átjön a hangulat.

ezt most mind vasárnap este írtam, és mostmár fáradt vagyok valami frappáns befejezéshez.

Itt egy kép anyukám körömvirágairól, nem én készítettem, de azért szép.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ölelek mindenkit, jó éjszakát!

* a függőágyat Táltos Banditól kaptam szülinapomra, a legszuperebb meglepetés, amit csak el tudtam képzelni, és tényleg akkora összecsomagolva, hogy elfér a retikülömben, kibontva pedig két ember is hintázhat benne. És narancssárga.

2 komment

Címkék: nyár tszm

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr412224312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2010.08.17. 09:40:34

"Szólj hozzá!" Szólj hozzá?
Egyszerűen : szóhoz sem jutok!

nux vomica 2010.08.18. 15:40:51

mobilis szüleid tudtak az utazasos tervedröl? vagy csak meg nem kertel hozzajuk kulcsot?es ha lett volna is kulcsod,Teged ismerve a függöagyat igy is azonnal felraktad volna az elso 2 szimpatikus fa köze.
Amugy a napraforgo tulelte az atültetest,lattam.
Na nem 13-an ültette at a fökertesz!