Vannak a nokrol sztereotipiak, és most nem az egyéni norol beszélek, hanem a többesrol, a noi munkahelyekrol, a hisztizo, egymast szekirozo kolléganokrol, a féltékeny szomszédasszonyokról, a vetélkedo bezzeg-anyukákról a játszótéren, az egymás-szemét kikaparó kamaszlányokról, a baráti társaságokat tönkretevo rivalis csajokról.

De most nem ezekrol szeretnék írni, hanem arról a nok közötti kapcsolatról, amit én nem is tudok olyan világosan megfogalmazni, de pontosan érzem néha, amiért például szeretem a Pedró Almodóvar filmeket (ja, most nem a Rossz nevelésre gondolok), vagy a Vörös sátort. Elég különbözo példák, de ilyen sokrétu dolog ez.

Az egymás segítése, az empátia, közös tenniakarás, az igazi, magátol érthetodo, nem személyválogató, melegen sugárzó szeretet. És nem feltétlenül rokoni kapcsolatokra, vagy örök barátságokra gondolok, hanem teljesen random felbukkanó érzésre, hogy nem vagyok egyedül, és mindig lesz, aki átölel, meg segít, meg akivel könnyesre vihoghatom magam. Akkor is, ha nem is vagyunk barátok, csak épp egymás mellé sodort az élet egy pár órára. A közösség érzése, hogy valahol olyan egyformák vagyunk, hogy hasonlóak a gondjaink és ugyanarra vágyunk.

Nem akartam ezt ilyen hosszan és foleg csak szavakat keresgélve tálalni, jobb szeretnék két-három egyértelmu és világos mondatot, de nem megy. (Valakinek van valami ötlete?)

De tegnap telihold volt és oszi napéjegyenloség és varázslatos éjszaka, és Orsi kitalálta, hogy összehívja a lányismeroseit. És mindegy is, hogy mit csináltunk, és az is mindegy volt, hogy alig ismertem valakit (vagy évek óta nem láttam), vihogtunk, beszélgettünk, komolyan meg vidáman, és próbáltunk jobbá tenni egy kis szeletet a világból. Együtt.

Szuper volt, köszönöm.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr182319861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vackor1b 2010.10.03. 17:14:36

Az előző hozzászólásomat idézném újra. Mármint a blogomat. Ahol ugyan felszínesen, de leírtam dolgokat. Nem tudom mi van a levegőben, csak érzem, hogy van. Ilyen a barátnőmmel való kapcsolatom is.