Nemzeti ünnep volt (múlt) kedden, hetfore meg kivettem a túlóráim miatt járó szabadnapot, így egy jó hosszú hétvégét tölhettünk a Táltos családdal. Mentünk moziba (nagyon tetszett nekem, végigizgultam meg -bogtem), meg babalátogatóba (a két hónapja születettet néztük meg, nem a tegnapit), meg fürdeni termálvízben (a természet lágy ölén, a dzsipben, pick-up-ban, offroadban ???? kocsiban átöltözve, a mindenféle szinu oszi erdoben, kesobb a csillagos ég alatt) horgoltam Bandi anyukájának fénykepezogéptokot, 

mikor készen lett, csodálkozott, hogy nem is lett olyan ciki  (már oviban sem értettem, miért nem hordják az általam fuzott nyakláncot), sétáltam órákat, meg elintéztem a magyar diákigazolványomat. Foleg beszélgettem, Bandival, Bandi anyukájával, Bandi tesóival, Bandi egyik unokaöccsével (eljátszottuk a Hófehérkét playmobil figurákkal:

én: köszönöm herceg, hogy megmentettél!

unokaöccs: nincs mit)

Most igy egész hosszú lett a lista, de boven volt lett volna idom mindenfélére, amit elterveztem, és végülis nem csináltam meg. Nem tudom, miért van ez, hogy amikor nincs idom, akkor tele a fejem a rengeteg tennivalóval, ötlettel, tervvel, amikor meg tehetném, akkor csak heverészem, és alig haladok valamit.

_______________________

Mióta a fentieket írtam, túl vagyunk még egy hosszú hétvégén, amikor gondoltam végre varrok, horgolok, hegedülök, de végülis szinte semmit sem csináltam meg a sok tervbol. Azért így is jó volt, kétszer is barátnoztem, itt volt Táltos Bandi bátyja meg az egyik öccse, nagyon jó vendégek, egyrészt ebédig aludtak (és arra sem ébredtek fel, hogy csörgök-zörgök a konyhában, szóval nem kellett lábujjhegyen lépkedni), aztán benne voltak mindenféle mulatságban, sütöttünk sütit (én sütöttem, B. (mint báty) kinyalta a tálat - na jó, meg mosogatott is), társasoztunk, gokartoztunk, vizipipáztunk, és sárkányt eregettünk a parkban

(jó anyuka módjára megfuttattam oket a friss oszi levegon, mert persze az év legszélcsöndesebb napja volt a mindig szeles Ausztriában)

Egyébként leginkább heverésztek, és nagy csatákat vívtak az iPhone-okon, igazi karácsony volt, ahogy Bandi mondta.

 

Egy társasunk van, a Krysis amit karácsonyra kapott TB tolem. A boltban a lány megesküdött, hogy szuper játék, de eddig talán csak az unokaöcsém és Max lelkesedett érte, én csak becsületbol játszottam. Rengeteg szabálya van, még a sokadik kör után is okozott meglepetést, ha valaminek utánanéztem. Némelyik vendégünk kifejezetten unta és hangosan ásítozott, szóval nem tartottam egy jó vásárnak. De most! Most a Táltos fiúk olyan lelkesedéssel vetették bele magukat, hogy öröm volt nézni. Az elején még én voltam a bíró, ha ölre mentek , letettem a horgolásomat, és mint a Szabályok Bölcs Ismeroje, igazságot tettem, de aztán önjárók lettek, és mire kidoltem (vagyis be: az ágyba), már sokkal többet kihoztak a játékból, mint valaha is remélni mertem.

De mirol is akartam írni? Ja, arról, hogy miért ilyen lusták a szabadnapok. Hatákonyabbnak kéne lennem, majd dolgozom rajta. 3 hete tervezem, hogy kifestem a körömöm. A négynapos hétvégén odáig jutottam, hogy a hazaúton (!) lepolíroztam, hogy szebben tapadjon rajta a lakk. Aztán egész héten semmi, és vegülis a háromnapos hétvége után is csak annyit tudok mondani, hogy az üvegcse ki van késztítve az éjjeliszekrényemre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: ősz

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr42407915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.