Azt hiszem, az egyébként is mélységesen gyászos nap után nem volt a legjobb ötlet Gergely Anna: Őrizetlenekjét hallgatni (Kossuth, Rádiószínház, 13., befejező rész már valamelyik előző részt is végigbőgtem) - akkor még azt hittem, az a mélypont, de mikor fél tízkor kiderült, hogy elfelejtettem cukrot venni Táltos Bandi tortájához, akkor már az volt. Nem tűnhet annak, de a mai nap után már ez is sok volt. A hab a tortán, hogy stílusos maradjak. A szomszédaink ilyenkor már nem nyitnak ajtót (próbáltam), szóval kétségbeesetten hívogattam Delphine-t, aki meg nem vette fel. Némi dühös önostorozás és sírdogálás után viszont visszahívott és pár percen belül becsöngetett egy doboz cukorral (kétszer annyit hozott, mint kértem, mert ismer). És itt maradt, összekanalazott, megvárta, míg megsül a torta, biztosított affelől, hogy minden rendben lesz, majd elment.

Könnyek felszárítva, sütiillat, a vacsora tálalva, TB úton van hazafelé.

A legrémesebb napnak is lehet jó vége.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr832460361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2010.11.20. 16:24:22

tehetek én arról,hogy nem vagyok a szomszédod?

nux vomica 2010.11.21. 11:40:01

nos, ha jó és félős és koránfekvő szomszédok nem is mindig vannak kéznél, de a jó barátokra mindig számíthatsz.
Ez hihetetlenül jóóóóó!