Nils Holgersonné 2010.11.19. 15:11

Németóra

Megint járok németre.

Ez úgy van, hogy én gimiben elég jól tudtam, nyelvvizsgám is van, meg minden, viszont mielott idejöttem, évekig meg sem szólaltam németül, és hiába van remek nyelvérzékem (de tényleg, Coimbrában fél év után portugálul vizsgáztam az egyetemen), mivel itt egyátalán nem használom, nem igazán jött vissza a tudás. És ez eléggé nyomaszt, milyen ciki már, hogy 5 év Ausztria után is csak vonakodva beszélek németül. Pedig amikor kijöttem, azt hittem, hipp-hopp belerázódom. Mert eddig így volt. De aztán úy alakult, hogy az elso kollégáim nem jelentettek motivációt a beszélgetésre -hogy ilyen PC maradjak- és a working language meg úgyis az angol.

És amikor az icll-nél kezdtem dolgozni, akkor nagyon lelkes lettem és igénybe vettem a  céges nyelvórákat, de egy olyan szerencsétlen tanárt fogtam ki, hogy az elso félév után nem mentem vissza. Én egy poroszos rendszerhez vagyok szokva, hosszú bemagolandó szószedetekkel, alapos nyelvtani összefoglalókkal, érdekes szövegekkel, kilométeres házifeladatokkal. Kihívásokkal. Ehhez képest a Berlitz -gondolom- beszédközpontú óráján a fickó kérdezgetett, de úgy, hogy szinte tálcán kínálta a választ a szükséges szavakkal és nyelvtani szerkezetekkel, gondolkodni nem kell, csak a rövidtávú memóriámat felhasználva csípobol válaszolok és kész. És ez ment másfél órán keresztül, hetente egyszer. Esetleg volt egy-egy tollbamondás, nagyon alap szókinccsel, hát nem fogott ki rajtam. Nem tanultam új szavakat, nem lettem biztosabb a kifejezésekben. És óra után ugyanúgy angolul beszéltem mindenkivel. Pedig a körülmények szuperek lettek volna egy nagyon intenzív tanuláshoz, csak ketten voltunk egy svéd lánnyal, bár aztán csatlakozott hozzánk a egyik filippínó technikus nagy önbizalommal viszont a szerb takarítónőktől felszedett némettel.

Persze a bibi gondolom ott van, hogy a passzív -gimis- tudásom még mindig elég jó, viszont mivel szinte sosem használom, a szintfelmérőn nem villantok nagyot.

És igen, tudom, a legjobb az lenne, ha az osztrák/német kollégákkal németül beszélnék, de nehéz a folyékony kommunikációt egy nyögvenyelősre cserélni. És kínosan érzem magam, hogy egy idegennyelven, amit régen tudtam, nem vagyok penge. Szóval most az van, hogy az osztrákok, ha eszükbe jut, németül beszélnek hozzám, én meg angolul válaszolok.

Nna, és így jött el az új elhatározás, hogy jelentkezzek megint az órára. Végülis ingyen van, szóval hülye vagyok, hogy eddig nem használtam ki. A szintfelmérőn megint nem hengereltem le a srácot, de azért eggyel magasabb fokozatba kerültem.

Szerdán volt az első órám, megint csak ketten vagyunk egy másik lánnyal (horvát-kanadai) és micsoda meglepetés: ugyanazzal a tanárral. Ennek nem örülök, és sajnos az óra alatt kiderült, hogy a tanítási technikái semmit sem fejlődtek az elmúlt évek során. Ugyanaz a kérdezz-felelek játék, ugyanazok a szituációk, mondjuk új olvasmányok, de hasonlóan semmi szókinccsel. A másik lány enyhén bénább nálam (nem csoda, ő végig ettől a fickótól tanult), ezerrel körmöl, nem tudom mit, de lemarad sokszor, én mutogatom neki, hogy hol tartunk a szövegben. Uncsi.

Viszont most nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy nem véletlenül van ugyanez a tanár. Úgy érzem, visszarepültünk 3 évet, ami több szempontból jó lenne az életemben, és ezzel mintha kaptam volna még egy esélyt. A múltkor ellógtam a némettanulást, nem hajtottam magam, pedig otthon önszorgalomból sokat tudtam volna lendíteni a helyzeten. Gimiben is sokat tanultam otthon egyedül, minden szorgalmit megcsináltam meg előre dolgoztam (strééééber), egyszeruen élveztem. Jó lenne ezt megint bevezetni. 

Jó lenne kihasználni az (újra megkapott) lehetőségeket az életemben.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr812459002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2010.11.19. 22:30:17

Az utolsó mondat a legfontosabb:-))

missMarple 2010.11.20. 16:34:07

nagy átok ez a "penge-mánia"!

Gem 2010.11.22. 18:55:22

Édesem, emlékszel az éjszakai (hol) német (hol más) nyelvű levelezéseinkre? Pontosabban Te még kora este írtad őket, amikor eszedbe jutott, hogy majd éjszaka, ha hazaérek elolvasom, és én mindig úúúúgy örültem nekik. Szerintem a mai napig őrizgetem a legtöbbjét. És arra is emlékszem, hogy DA-val órán németül leveleztetek. Célozd be, hogy a következő szintfelmérőn átugorj legalább egy szintet. Vagy akár már félév közben...

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2010.11.24. 16:54:26

@Gem: igen, emlekszem! egyszer meg finnül is irtam neked :D

A DA-s leveleken meg csak lesek, mikor olvasom, en ilyeneket tudtam gimiben??

De mivel csak ketten vagyunk, nem hiszem, hogy szintet ugrani engednek. De celnak nem rossz...