Hójelentés: 24 órája egyfolytában esik :)

Tegnapig nem volt itthon TB, én cincogtam, mint a macska nélkül maradt egerek. Hétfőn a nagy meeting egy vacsorával zárult, a Judenplatz környékén, nem most ettem életem legfinomabb tatár bifsztekét, de a hangulat jó volt. Kérdezgették a vendégek, hogy hányan dolgoznak a cégnél, mi meg vihogtunk a hátuk mögött, hogy attól függ, tegnap, vagy ma. Vagy: globálisan 300-an, plusz/minusz 40%. Gondolom Gaithersburgben (onnan rúgták ki a legtöbbet) nem nevetgéltek rajta, bár ki tudja, talán ott is ismert az akasztófahumor.

Hétfő reggel valamiért egy fésűn gondolkoztam, ami valamiféle sugárzást gerjeszt, és az finoman szétválasztja a hajszálakat, ahogy húzom a fésűt. Nem szoktam fésülködni egyébkétn, szóval ez nem egy reggeli rohanós-hajtépős gondolat volt, hanem csak úgy eszembe jutott, észre sem vettem. Éjjel viszont, hazafelé a villamoson netezgetve olvastam ezt: 

Láttam ionizáló hajkefét is, ami ceruzaelemmel megy és ionfelhőt bocsát ki (ez szabad szemmel nem látható), és ezért lezárja a hajvégeket és nem fog a hajad fésülködést követően szálldosni, itt előtört belőlem a konzervatizmus/a környezettudatosság, és arra gondoltam, meg tudok én fésülködni manuálisan is

És igen, tudom, hogy nem teljesen ugyanaz, de egyrészről én nem is gondoltam át teljesen. Másrészől viszont igenis spooky, ha leírva látod egy hosszú és fárasztó nap végén azt, ami reggel csak úgy bevillant. Ilyenkor tökre hiszek valami kollektív tudatban.

Aztán kedden meg forraltborozni voltam a kollégáimmal, akik teljesen ledöbbentek a napok óta tartó szociális aktvitásomon, de örültek is. És akkor már órák óta hullt a hó, szóval kicsit rugdostuk egymásra, meg csúszkáltunk (ilyenkor akaratomon kívül tanulok olyan osztrák kifejezéseket, mint, hogy pofára fogsz esni - ilyen elegánsan fejezik ki magukat a kollégáim egymás közt) meg nevetgéltünk is egy csomót. És össze-vissza mászkáltunk a belváros kis hólepte utcácskáin, tisztára, mint gimiben, aztán kikötöttünk a Mária terézia téren, találkoztunk a többiekkel, akik kocsival jöttek, ittunk egy forralt bort, de nagyon hideg volt, és akkor átmentünk a spittelbergi vásárba, mert ott legalább nem fúj a szél. Ott is ittunk egy kört, meg dumálgattunk, közben próbáltam TB-t telefonon benavigálni a városba (ez is megérne egy bejegyzést)

Aranyosak voltak egyébként, mert mikor elővettem a telefonom, hogy csinálok egy képet a poszthoz (gondoltam, a vásárról, meg a hangulatról), akkor rögtön felsorakoztak, hogy jajj de jó, lefényképezem őket a blogomba.

 

 

 

 

Aztán már annyira lefagyott a lábunk, hogy sírtunk, akkor beültünk egy bárba, és ott is maradtam, amig vége nem lett TB előadásának a színházban. Próbáltunk hamarabb hazamenni, de olyan hideg volt kint, és bent olyan jó meleg, nem igazán tudtunk elindulni. Meg persze mindig volt téma a röhögcséléshez, meg egymás ugratásához. Amikor viszont már kellett, akkor mégis gyalog indultam, és a villamos helyett csöndes, havas utcácskákon sétáltam el a színházig. Végig esett, de nem fáztam, rajtam volt a kapucnim, és olyan jó kedvem volt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr622517625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.