Szóval TB (meg Ági) segítségével bekerültem egy zenekarba, mondjuk nem kellett férfinak álcáznom magam, a cím csak átverés, bár Bécsben problémáim akadtak az olasz maffiával. És velük mentünk ki Kínába, ami az év utolsó nagy utazása volt, de az idei hálaadásos posztba nem akartam betenni (para a betörőktől). 3 hét, inkluzíve karácsony és szilveszter, nekem sok mindenben első (például először nem voltam otthon az ünnepek alatt), Bandi bezzeg maga a magyar Marco Polo, bár az olimpia (vagy a 10%-os gazdasági fejlődés) sok mindenben megváltoztatta az országot az elmúlt pár évben.

20-án indulunk, előtte két nap próba, amiről írtam. Sok magyar van, meg sok bolgár. Míg nézegetem őket, eszembe jut, hogy 3 hét múlva nem idegenek lesznek, hanem névvel, arccal, történettel ellátott ismerősök. Fura.

Busszal megyünk Münchenbe, Bandi rögtön talál magának pajtást (a továbbiakban nevezzük Andrásnak), és közösen lemerítik az iPhone-m féltve őrzött akksiját (meg TB-ét is, de azt nem én őrzöm), autóversenyeznek.

A reptéren az énekesek maszkot húznak, ami szerintem nevetséges, és kényelmetlen is, és többször rajtakapom őket, hogy félrehúzzák, akkor meg nem tudom, mi az értelme. 

Bevallom pár embernek, hogy nem is vagyok szintén zenész, ez az elején még frusztrál és szégyellem, de később kiderül, hogy jönnek velünk olyanok is, akik tényleg nem azok, szóval akár menő is lehetek, mert én legalább tényleg hegedülök.

A repülőút hosszú, de nem elviselhetetlenül. Kivéve azoknak, akik közben átalakulnak Kotzenmaschine-vé (hányógép), ahogy a szervező srác fogalmazta. Másnap délőttre érkezünk, és Pekingben is hideg van. Kifelé infravörös lázmérőkkel ellenőriznek minket (érdekes, hogy visszaúton már senkit sem érdekelt a testhőnk, pedig páran tudtak voltna 37 feletti értékeket produkálni) A buszon tartanak először népszámlálást, ketten hiányoznak. Némi várakozás után kiderült, hogy Münchenben maradtak le a gépről. Másnap jönnek, azt írják.

Találkozunk a kínai főszervezővel és bájos asszisztenseivel. A fickó egy Michael Jackson imitátor, Sting néven fut a magyarok között, a lányokat nekem nehéz megkülönböztetni, mindegyiket cunaminak hívjuk. Úgy tűnik, Sting nagy haver a karmesterrel és Tommyval, a szervezővel, egymás karjaiban távoznak a busz felé, de nem tudom, miről beszélgethetnek, mert mint később kiderül, a fickó egyátalán nem tud angolul, ezért hozta a kiscsajokat.

A városban hihetetlen szmog van.

hihetetlen szmog

Vagy nagyon párás, bár 0 fok alatt nem hiszem. A sugárutakon néhány keresztutca után már csak a felhőkarcolók körvonalai látszanak. Szürke és lehangoló az egész, biztos jobb, mikor levelek is vannak a fákon, de nehéz elképzelni.

Megérkezünk a Sunshine hotelbe, ami elkéőesztően lepukkant. Kezdek aggódni, hogy ilyenekbe kell laknunk 3 hétig. Kiszáradt szobaszökőkút fogad a bejáratnál (hallottak ezek a kínai feng shui-ról?).

illusztráció

Az ajtónkon leszakadt a zár, valaki egyszer berúgta, a fürdő szetrohadt, és az ajtaja is törött (mi történhetett itt?) kár, hogy nem fényképezek. Átcseréltetjük a szobát franciaágyasra, Sting adja át az övét, de az sem sokkal jobb (de be lehet zárni az ajtót). A földön mindenhol ragtapasz papírja szétszórva, az ágy feltúrva, a szállodai papucs szétszaggatva. Kicsit összekapja egy takarítónő. Az ablakok egy nyomortanyára néznek, persze lehet, hogy ez itt nem számít annak.

conserve water every one is duty- ez van a mosdó felé kiírva (a vizzel való takaréskoskodás mindenki kötelessége- legalábbis ezt szerették volna írni), a sajátos angol egyébként mindenhol jellemző, még a reptéri táblákon sem tudnak helyesen írni, nagyon vicces.

Délután csak alszunk, át kell állni, nagyon fáradt vagyok. A vacsoránál mindenki ki van borulva, szerencsére mások még nálunk is jobban, ezért nem nekünk kell elvégezni a piszkos munkát (panaszkodni a szervezőknek). Ígéretet kapunk valami jobb szállásra.

A kaja egyébként elég jó volt, a penészes, festett gipszstukkóról töéletes kristálycsillár lóg le (a giccses lámpákhoz való vonzódásukat később is megfigyelem), körben süllyesztett takarékos izzók,kicsit odébb beszakadva a plafon. Vajon mi történt itt?

Pincér! Valami mozog a levesemben.

Az akváriumban döglött kisdelfin, neonfények, bizarr. Vacsora után nem megyünk sehová sem, mert öregek fáradtak vagyunk, és holnap korán indulunk valahová. Megkaptuk a menetrendet, de nem nagyon készültem, és nem néztem meg semmit se. Hagyom magam meglepni (így utólag mondhatom, hogy sikerült nekik párszor), bár egy hét után már nagyon hiányzik egy térkép, vagy legalábbis egy működő google maps.

1 komment

Címkék: kína utazás

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr682572278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

missMarple 2011.01.20. 11:50:04

Xiuxiu (alias cunami2)naplójából -
1.nap :" Új bagázs.Idén a 17. csoport.
Semmiben sem különböznek az eddigiektől.
Magasak,hangoskodnak,mindenen röhögnek."