Karácsony második napja van, köszönt és minden jót kíván egy álmos zenekar a csupasz körtefán buszon. Hajnalban indulunk sZiBéRiÁba, naaagyon romantikusan hangzik, igaz? Igaziból nem tudom, tényleg Szibériának számít-e Harbin, de az biztos, hogy még a Wikipédia is megemlíti, hogy ott a szibériai hideg levegőtől van nagyon hideg. A csomagolt reggeli egy cserkész túlélőtúrához hasonlít, de mindegy is, annyira fáradt vagyok, hogy nyitott szemmel is kimaradnak percek. A repülőn persze ájultan alszunk, kicsit sok mostanában a buli, az utazás meg a Fanta a koncert.

jég az ablaka

Mikor megérkezünk, a -30 fokban lágyan hulldogál a hó, a reptér elé jégfalat vágnak, valamiért engem már a parkolóban megérint a tél gyerekes öröme, és attól kezdve oda vagyok mindenért, amit csak látok.

minden rendben

Az út melletti bokrokon műanyag virágok vannak, de valahogy olyan cuki, hogy mindenkinek tetszik. A város szélén szokásos szellemfelhőkarcolókat persze itt is építik, nagyon sok üres lakást látunk.

több a fóka mint az eszkimó

Harbinban egyébként ideálisan keveredik az orosz és a kínai, mindegyikből a jót kihozva. Tiszta utcák, szemet gyönyörködtető, hagymakupolás épületek (persze 20 emelet alatt meg sem állnak), klasszikus, díszített metrólejárók (vagy buszmegállók?). Minden sarkon van egy jégszobor, még egy kis jégkápolnát is látunk, meg egy jégcsúszdát: alig várjuk, hogy mehessünk egy kis felfedezőtúrára. Az ebéd nem túl marasztaló- kacsa a fő fogás, de enyhén romlott? állot? íze van, inkább elindulunk.

A liftben három takarítónénivel utazom lefelé, és ők aranyosan csipogva lecsekkolják, hogy rendesen fel vagyok-e öltözve. Megtapogatják a lábam, hogy van-e harisnya a nadrág alatt (van), közben szorítom a bokám, nehogy meglássák, hogy nem tudom felhúzni a csizmám cipzárját, mert elromlott, de belesnek a kabátom alá, milyen a pulóverem, megnézik a sálamat, és hiányolják a sapkát, de megnyugszanak, mikor megmutatom a polárral bélelet manókapucnimat. Annyira helyesek, hogy kezdetleges kínaimmal (ha-ha) megnyugtatom őket, hogy taxival megyünk, mert ez volt az eredeti terv. A dugó miatt ugyanis nem tudhattuk, hogy a jégcsúszda 5 perc sétára van csak tőlünk (a busznak ez 10 percbe került), de nagyon örülünk, mikor kiderül. Ebben az öt percben is hideg van azért, bebugyolálom az arcom a sálba, így csak a kezem fagy szét a bőrkesztyűben. A többiek egy boltból melegedve nézik, míg mi csúszdázunk a kis eszkimógyerekekkel.

térdelni ér

vonat

Az arcok egyébként mások, mint Pekingben, kicsit mongolosabbak és nagyon vidámak. Sokkal mosolygósabbak, mint amiket eddig láttunk, és ez csak növeli az én örömömet. Nem tudom, milyen nap van, de vasárnap hangulatú, rengetegen vannak kint az utcán, rengeteg gyerek csúszdázik a jégszobron, bicikliznek az emberek (!), olyan otthonosan európai a környezet, esik a hó, nem is tudom, hogy fokozzam még a leírást.

Még az aluljáró is olyan szép, oroszos, és gumiszőnyeg van a padlón, nehogy megcsússzanak a csempén a havas bakancsok.

"Még az aluljáró is olyan szép..."

Itt lent találunk egyébként egy jó kis piacot. Veszek bundás csizmát, TB lealkudja (úgy szokta, hogy megkérdezi az árat, aztán előveszi ennek kb a felét, a boltos kezébe tukmálja, megveregeti a vállát, bíztatóan mosolyog, és elegánsan távozunk az üzletből, kezemben a zsákmánnyal. Jól működik. Sajnos nincs túl sok időnk, de András azért vesz pár Rado órát, TBandi még lealkudja Mariann táskájának az árát, kicsit még nézelődünk, aztán már mennünk is kell.

kialakul a nehézlégzés

A meleg csizmával a lábamon egyébként végképp megbarátkozom a derűs Harbinnal. Kár, hogy olyan hihetetlen messze van mindentől. Ja, nem, most nézem a térképen, Mongóliához például egész közel van.

Este a koncertterem felé félúton tátva marad a szánk (húúú, meg haaa), a kivilágított jégszobrok és impozáns épületek láttán. Kár, hogy holnap hajnalban már indulunk is tovább, Harbin mindenkiben jó élményként marad meg.

 

beragadt a szaturációgomb

(ja, leszámítva a vacsorát, ami pontosan ugyanaz a romlott kacsa, ami ebédre volt - iszunk egy pohár Sprite-ot, és felmegyünk aludni)

ilyenket játszunk5

(a következő részek tartalmábol: visszamegyünk Pekingbe, aztán lassan elindulunk dél felé, ahol sokkal többet fogunk fázni, mint Harbinban, még hátra van két hét!)

5 komment

Címkék: kína utazás

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr242581902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2011.01.15. 00:30:36

Ó, igazán jó a sok jégfal.
Elolvad ott egyáltalán valamikor is?
Csoda, hogy nem fagytatok oda a csúzdához. Szép jégszobor lett volna belőletek.
Mindig is csodáltam a jégszobrászokat, de azt is láttam, hogy csöpögnek.Ezek a falak meg nem.

nux vomica 2011.01.16. 14:16:03

Kénytelen vagyok újraolvasni, annyira egyedi és hangulatos az úti beszámoló.
Ja ... és N.H-né a jég mögött is mosolyog, lehet nem is fázott ott?

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.01.17. 16:38:50

@nux vomica: a nyár állítólag meleg és csapadékos. de gondolom az még jó pár hónap múlva lesz...

vackor1b 2011.02.13. 22:39:12

Némi fáziskéséssel most idáig jutottam az élménybeszámolóban. Ígérem, fogom folytatni. Eddig nagyon tetszett. Ha nem tudnék "jéggé" fagyni plusz 10 fokban is, állítom, kedvem lenne megnézni ezeket. :)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.02.14. 13:27:25

@vackor1b: egy pár napig megéri fagyoskodni :) ruha kérdése az egész