Már majdnem két hete vagyunk Kínában, és az az igazság, hogy kezdenek összefolyni a napok. Rengeteg hotelszoba, rengeteg város, hol is vagyunk most éppen, és hol is volt, ahol a zuhanyzó és a szoba között üvegfal volt? És hol volt, hogy én már kifáradtam, de TB betaxizott a városba objektívet keresni? És aztán már indulni kellett volna a koncertre, de nem érkezett meg? Nagyon aggódtam, utáltam, hogy nem tudom felhívni, és persze az utolsó pillanatban betoppant, meleg pogácsával, mert az utolsó fél órában már csak a hotel melletti piacon lófrált... Talán többet kéne fényképezni, többet jegyzetelni, vagy jó ez így, ahogy van?

Szóval az újév első napján visszabuszozunk Sanghaiba, ezzel gyakorlatilag el is megy a nap. Nem zavar egyébként, valahogy nem érzem idopocsékolásnak, hogy órákig zötykölődünk különböző autópályákon. Beszélgetünk a többiekkel, megy az össznépi viccelődés, vagy csak üldögélek, gondolkozom, nézelődom. Bármi leköt, sosem unatkozom.

A hotel cuki, de 8 fok van a szobában. Fűteni csak légkondival lehet, de hiába van 34 fokra állítva, ha 5órás folyamatos menet mellett is max húsz fokra tudja felmelegíteni a (z egyébként kis) szobát. Ha bent van a szobakártya. Nem kérünk még egy kártyát, így ahányszor megérkezünk, jó 20 percet kabátban üldögélünk. És persze úgy alszunk, hogy fullon megy a gép, különben 10 perc alatt kihul a nehezen felmelegített levego.

Ilyeneket nézünk a szobában esténként. N.H.-né érti a sztorit, én a verekedést

Besétálunk egy nagyobb kereszteződéshez, rengeteg ínycsiklandozó ételféleséget (nem tudom, mi micsoda) árulnak az utcán, kis kordékon sütögetik a pecsenyéjüket, úgy tűnik, mindenkinek megvan a maga specialitása: kinek a nyársra tűzött húsok, kinek a palacsinta, zöldséggel töltve, kinek a leves.

a saját pecsenyéjüket sütögetik

A többiek, akikkel megyünk, viszont nem osztoznak a lelkesedésemben, szóval a mekiben eszünk.

Vacsora után a társaságunk a hotelt választja, most, hogy itt leszünk két napig, mosni akarnak, mi pedig TB-vel betaxizunk az old citybe.

Mivel a kommentekben előkerült a téma, írok kicsit a taxikról. Kb 3x drágábbak, mint az olimpia elott, de igy sem nagy összeg, 10-15 perc út kb 5-600 forint. Egyetlen egyszer próbálták meg nem bekapcsolni a taxiórát, de miután szóltunk, szó nélkül megcsinálta a sofőr. Persze azt nem nagyon tudtuk megállapítani, hogy vittek-e minket kerülőútra, de általában az oda- és a visszaút között (árban) nem volt különbség, szóval én hiszek nekik. Van egy alapdíj, amit leutazunk, ez Pekingben 10, Sanghajban 12 jüan volt. A kocsik normálisak és tiszták voltak, sőt, Sanghajban ki volt írva egy telefonszám, hogy ha nem tudjuk megértetni magunkat a sofőrrel, akkor azt hívhatjuk - ez az EXPO hozadéka.

A hotelkártyákat ugyan érdeklődve forgatták, azt nem hiszem, hogy elrejtett üzenetek lettek volna rajta, mert a hotelekben laknak kínai turisták is. Néha próbáltunk a taxisokkal beszélgetni, de ez mindig valami viccbe fulladt. A nemzetközi szavakat egyátalán nem értik, de olyan szinten sem, hogy Amerika, politika, vagy Volkswagen (ebben az esetben a taxi Volkswagen volt, de ezt úgy tunik, a taxis nem tudta). Azért segitőkészek, és egyátalán nem zavarta őket a nyelvi nehézség. 

Szóval a Belvárosban rögtön megtalálnak minket az ügynökök, akik segítenek, bármint is szeretnénk venni. Akkor is, ha nem szeretnénk semmit sem. Gyakorlatialg lerázhatatlanok, akkor is velünk maradnak, ha veszünk valamit, mert akkor egyértelmű, hogy biztos veszünk majd valami mást is. Aznap este egy idősebb bácsika jut nekünk, ajánl mindent, ami épp az eszébe jut, és TB gondolta, megnézhetnénk, milyen iPhone-t tudna nekünk mutatni. Az öreg, mint valami vadászkutya, aki szagot fogott, futólépésben indul el előre, és int, hogy kövessük. Gondolom mivel hideg volt, többször bemegyünk a nagyobb boltokba, és azon átvágva, a másik oldalon ki is jövünk. A zebránál, piros lámpánál is átmegy, én meg megállok (béna európai neveltetés), TB valahol kettőnk között vacillált a bácsika meg nem érti, mi a gond, visszakacsázik az autók között, és megpróbál újra a lelkünkre beszélni, hogy kövessük. Időközben zöld lett, szóval én is elindulhatok. Egy sötét sikátorba megy, ahol mi megállunk, és intünk, hogy azt inkább kihagynánk. Akkor gondol egyet, és bevezényel minket egy pár méterre levő boltba. Ott mutogatják a szokásos béna iPhone-t 20 ezerért (forint), mi meg eljövünk. De az öreget nagyon nehéz erázni.

Közben összefutunk a karmesterrel, aki nagyon örül nekünk, mondja még valaki, hogy Sanghaj nagy város, mi rögtön látunk ismerost.

ez nem passzol ide, de valamiért szeretem ezt a képet

Nagyon szép, régi kínai házak között mászkálunk, fénysorral van mindegyiknek az éle kivilágítva, egészen karácsonyi érzés.

szépházak, készházak

Nagyon szépen rendbehozták az egészet, persze ennek az az ára, hogy tele van (turistáknak szóló) boltokkal. Azért jó itt sétálgatni.

ha százat veszel, tized annyiba kerül

Később egy áruház falán látunk egy masszázs hirdetést (na jó, ez mondjuk elég gyakori), és bemegyünk megnézni.

Hogy mi az a Table Shower? Én is szeretném tudni.

Teljesen kulturált szalon, vákony papírfalakkal és recepciós hölggyel. Kiderül, hogy az egyórás teljes testmasszázs egy főre 800 jüan, átszámítva 20ezer forint, és ezt nem hasraütve mondja, hanem van kinyomtatott (kínai-angol) árlista. Miután többször elmegyünk, visszajövünk, sóhajtozunk, TB végül lealkudja 250 jüanra, kettőnknek együtt. Ez mondjuk már sokkal barátibb ár, és legalább tiszta is a hely, nincs semmi rossz érzésem. Egy- és kétágyas szobácskák vannak, így együtt tudunk maradni. TB-t egy lány, engem meg egy fiú vesz kezelésbe.

Made in China

Aranyosak és figyelmesek, persze beszélgetni nem tudunk. Bár érezhetően rutinból végzik a munkát, végülis már este 9 múlt, fáradtak lehetnek. Ettől függetlenül marhára összenyomkodnak minket, például a derekamon elkapott pár pontot, amit úgy megnyomott, hogy levegőt nem kaptam. Néha lazított 2 mp-re, akkor gyorsan vettem levegőt, de aztán vissza az egész.

Egy óra alatt a fejtetőtől a talpunkig mindent átmasszíroznak, ki- és betekergetnek. Még a fülkagylómat is, az nagyon jó.

Utána érezhetoen lelassulunk, pihenni kéne (volt is egyébként elsötétített pihenőszoba, de akkor éjszakára is maradtunk volna, azt hiszem), sétálgatunk még egy kicsit becsületbol, de aztán irány a hotel.

(ma nincs koncert, nem rakok be zenét sem :))

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr922595321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.