2011.01.28. 21:15
A nagyon hosszú utolsó nap, bónusz kalanddal! 1.rész - Kína turné 18.nap
Ha azt gondoltátok, hogy az utolsó napra már semmilyen meglepetés sem jut, csak a szokásos utaztunk-sétáltunk-koncert trió lesz megint, akkor tévedtetek.
Mert az igaz, hogy utazással kezdünk, szokás szerint felülünk a repülore, Xiamen felé. Egyszer le is szállunk, valami szigeten, ez mondjuk vicces, még nem repültem olyan járaton, aminek megállói vannak. A 15 perces szünetben páran kihasználják az alkalmat, és gyorsan hánynak egyet - csak, hogy ne gondoljátok, hogy a zenekar átlag egészségügyi állapota javul, de az alaphangulat azért elég jó. Egy szigetre érkezünk, és némi gyorskaját kapunk a reptéren, hogy azonnal továbbindulhassunk. Ez mondjuk már kezd fura lenni, az egy kis mekis szendvics még csak-csak, de inni csak kávét kapunk, hát nem örülök neki. Hehe, lehet, hogy nem itt volt, de most jutott eszembe, hogy az egyik reptéri wc-ben füstölot égettek. Nagyon vicces volt, és valamennyire talán hatásos is. Vagy talán csak a rossz szellemek ellen vetették be, nem is a szag miatt?
Átbuszozunk valami városba, nem világos a neve, ez késobb még azért gond lesz. Mivel az egész nap az utazással telt, rögtön a színházhoz megyünk, ahol a színpad nincs még berendezve és bármily meglepo, hideg van. Jobbára kint ácsorgunk az utcán, mert ott vagy 10 fokkal melegebb van. A fiúk elmennek bevásárolni az esti búcsúpartira, és Laci szülinapjára. Az öltözo leginkább istállóra hasonlít, egy naagy terem néhány paddal, én már csak rezignáltan iszom a melegvizet, de néhány lány -a betegebbek-, ellentmondást nem turoen bevonul a VIP oltozobe, ami az énekeseknek meg a szólistáknak volt fenntartva. Mondjuk ez sem sokkal jobb, hodály, bezsúfolt székekkel, de némileg melegebb. Mivel nem voltunk még a hotelben, a boröndöket is be kell cipelni, úgy nézünk ki, mint valami menekülttábor.
Kint, a színpadon kezd feszülni a helyzet, másfél óra múlva koncert, kb 12 fok van, bekapcsolnak néhány reflektort, hátha az segít. A munkások rendezik be a színpadot, a székek elég mocskosak, a mi szervezoinknek kezd elsötétülni az arca. Jobb híján a cunamik kezdik letakarítani a székeket, és közben tolmácsolják Sting, a kínai szervezo szavait, miszerint bocs, ez egy viszonylag kisváros, de jóban vannak az elöljárokkal, azért van itt koncert. Bla-bla.
A karmester végül kitör, ordít az egyik cunamival, nyomatékosításképpen akkorát rúg az egyik székbe, hogy az elrepül. A cunami ordít Stinggel, gondolom, ugyanazt, csak kínaiul, Sting aztán ordít a munkásokkal, azok meg csak bambán néznek, és próbálják kitalálni, hogy kell egy kottatartót kinyitni. Kár, hogy nincs nálam kamera, mert nagyon szép jelenet volt.
Ultimátum: ha nem látunk 10 percen belül valami igyekezetet, fújhatják a koncertet. Az utolsó pillanatban behoznak hosugárzókat, de addigra a zenekarnak elege van, szedelodzködnek, mennének ki a buszba. Mi páran -foleg magyarok- próbáljuk meggyozni oket, hogy volt már ennél rosszabb is, ráadásul ez az utolsó koncert, inkább röhögjünk egy jót, és játsszuk le. Én megértem a betegeket, akik alig látnak ki a fejükbol, de azért sokan inkább csak hisztibol nem akarnak maradni. Magyarázzák, hogy ezzel a zenész/muvész mivoltukban sértik meg oket, ami persze lehetne igaz, de hát akkor eddig miért játszottak? ezt valahogy az elso koncerten kellett volna tisztázni.
Végülis kimennek a buszba, TB és a pár magyar zenész, aki marad (+ egy öregebb, sokat látott bolgár csellista, aki kifejti nekem, hogy a buszban üloknek le kéne húzni napi 8 órát egy gyárban, mindjárt megbecsülnék magukat), szólókoncertet szervez hamarjában, a már befelé szivárgó közönség számára. Már majdnem kezdenének, amikor hirtelen mindenki visszajön a buszból, hogy kialkudtak +70 eurót, szóval mégiscsak játszanak.
A pénz melegít, nem tudtátok?
Mondjuk annál biztosan jobban, mint az a pár hosugárzó, amivel körberakták a színpadot.
Az énekesek így sem hajlandóak szerepelni (haza azért ok sem mehettek, végig ülnek az oltozoben, ami szerintem hidegebb, mint a színpad), de lemegy a koncert. A szünetben páran hisztiznek, hogy nem jönnek ki, ha nem kapják meg most a pénzüket, de valahogy leszerelik oket. Teltház, vastaps, állva ujjongó közönség. Jó élmény, örülök, hogy nem hagytuk ki. Mikor már megyünk ki a színpadról, Tibi, az egyik trombitás feláll, és eljátssza a takarodót - kicsit szomorú vagyok, hogy vége a turnénak. (és mehetek vissza a balettba ugrálni)
Az öltözésnél mondjuk a szervezok idegesnek látszanak, és terjed a hír, hogy lehetoleg együtt hagyjuk el az épületet. Kiosonunk a boröndökkel buszokhoz, amik mindenki megdöbbenésére zárva vannak. Kína-zenekar 1:1.
Állunk tehát éjjel 11-kor egy kínai városban, aminek a nevét sem tudjuk, két óra utazásra a repülotértol, ahonnan holnap reggel indul a járatunk Pekingbe. Yeah.
Kiderül, hogy a városi eloljárók szerint a koncert hatalmas bukás volt, a közönség csalódott, mi különbenis szerzodest szegtünk (WTF?), adjuk vissza a kialkudott 70 eurót, különben ott a járdán fogunk megdögleni.
Mondjuk engem nem érdekelt volna a pénz, de egy zuhany (ugye már tegnap sem fürödtem), meg egy ágy jólesett volna. Tanakodás, persze a mieink keménykednek, hogy azt a pénzt megígérték, meg is kell kapnunk. Közben kijönnek a rendorok (upsz), tiszta cirkusz az egész, kezdünk gondolkodni rajta, hogy megijedjünk-e, végülis mennyi az esélyünk a csak kínaiul beszélo rendoroknél, az elöljáró szavaival szemben? Ez egy kommunista ország, ha ok azt mondták, a koncert egy nagy bukás volt, akkor az volt, hiába ünnepeltek minket állva. És ha azt mondják, szerzodést szegtünk (holott ok szegtek, mivel a 20 fok benne volt a szerzodesben), akkor igazuk van.
Valaki a színházból azt mondja, Stinget, a kínai szervezot elrabolták, ismeretlen helyre szállították (kik??? mi van?), addig nem adják ki, amíg mi le nem mondunk a pénzrol. eltekintve attól, hogy szerintem Sting már rég az ágyában csicsikál, azért nem túl megnyugató, hogy nála van még az utolsó három koncert gázsija is.
Szerencsére az estérol megvannak a jegyzeteim: mivel lemerült a telefonom, Mariann füzetébe körmölöm az eseményket a vaksötétben. Tollam nincs, ezért zsilettpengével vágom meg a karom, és a véremmel írok, hogy legyen hiteles forrása a gyászoló utókornak a Vienna Classical Orchestra utolsó óráiról...
folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Troppauer Hümer 2011.01.29. 20:18:22
Rég olvastam ilyen jól szórakoztató Rég olvastam ilyen jól szórakoztató olvasmányos művet.Pedig ez nálam nagy szó.( aki olvasott már tőlem bármit is...)
A fényképészetek hová tűnt ? Persze egy ilyen előretolt helyőrségnél -is- minden érthető, és megbocsájtható.De a jó-francba is tessék gyorsan pótolni, vagy új kedvenceket keresek....
Troppauer Hümer 2011.01.29. 20:22:58
Troppauer Hümer 2011.01.29. 20:29:19
Troppauer Hümer 2011.01.29. 20:37:24
Träume nicht dein Leben, sondern Lebe deine Träume!
Bonsoir!
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.01.29. 20:51:48
Valamint talán nem árulok el nagy titkot, ha bonus tracket ígérek az utolsó naphoz, kérem legyen türelemmel.
A hitelességre tett megjegyzését pedig meg sem hallottam, az eredeti jegyzetek jelenleg archiválás alatt vannak, de megtekinthetőek lesznek a bécsi levéltár (Gasometer 5, 1100, Wien) "Áldozataink" című időszakos kiállításán.
Troppauer Hümer 2011.01.29. 21:59:33
Merci beaucoup !
Rendben ! De...
Önöknél baj van a konspirációval! Nem szégyenlem vagyok aki vagyok, de miért kell azonnal lebuktatni ?
Miért kell rögtön -zsigerből - egy ilyen szép és tartalmas út után - ahol, mér a napi gázsit is fölsrófolták 70 Euró pénznemszimbólum -val panaszkodni,holmi megélhetési gondokról? Mellesleg, ott -is - ehettek éppen elegendő kígyót, békát bogarat, hogy másról ne is beszéljünk.
Ha már a bonus track-nál vagyunk...Nekem nagyon megfelelő volt az az igényesség ami eddig jellemezte a munkáikat.
Hmm..
1. Térkép az útiránnyal
2. Képek
3. Kép aláírások
4. Tálos Bandi külön véleménye
5. Zenei ízelítő/k
6. Kommentezők (bár róluk ne essék sok szó, mert eltűntek....
Úgy vettem észre - ez az igényes irodalmi stílus - nem az Önök eddigi közönségének való...
( Nem ezekhez az ínyencségekhez vannak hozzászokva... a sör, a buli, meg a hülyülés...persze "régi jó időkben":amikor még jóféle vörös chablist iszogattunk és értő fülek társaságában....na de ez van...) Ne vegyék a szívükre az érdektelenséget...
Lám megjelent egy új rajongói csapat, kik díjazzák az ilyen jellegű irodalmi értéket is...
"Le sac, ma foi, toujours au dos..."
s maradok tisztelettel..galamb !
@eper@ 2011.01.30. 09:52:39
nehogymár baja essen a kis drágának. ki mondja akkor ezentúl, hogy "China food is very more"???
Utolsó kommentek