Ha azt gondoltátok, hogy az utolsó napra már semmilyen meglepetés sem jut, csak a szokásos utaztunk-sétáltunk-koncert trió lesz megint, akkor tévedtetek.

Mert az igaz, hogy utazással kezdünk, szokás szerint felülünk a repülore, Xiamen felé. Egyszer le is szállunk, valami szigeten, ez mondjuk vicces, még nem repültem olyan járaton, aminek megállói vannak. A 15 perces szünetben páran kihasználják az alkalmat, és gyorsan hánynak egyet - csak, hogy ne gondoljátok, hogy a zenekar átlag egészségügyi állapota javul, de az alaphangulat azért elég jó. Egy szigetre érkezünk, és némi gyorskaját kapunk a reptéren, hogy azonnal továbbindulhassunk. Ez mondjuk már kezd fura lenni, az egy kis mekis szendvics még csak-csak, de inni csak kávét kapunk, hát nem örülök neki. Hehe, lehet, hogy nem itt volt, de most jutott eszembe, hogy az egyik reptéri wc-ben füstölot égettek. Nagyon vicces volt, és valamennyire talán hatásos is. Vagy talán csak a rossz szellemek ellen vetették be, nem is a szag miatt?

Átbuszozunk valami városba, nem világos a neve, ez késobb még azért gond lesz. Mivel az egész nap az utazással telt, rögtön a színházhoz megyünk, ahol a színpad nincs még berendezve és bármily meglepo, hideg van. Jobbára kint ácsorgunk az utcán, mert ott vagy 10 fokkal melegebb van. A fiúk elmennek bevásárolni az esti búcsúpartira, és Laci szülinapjára. Az öltözo leginkább istállóra hasonlít, egy naagy terem néhány paddal, én már csak rezignáltan iszom a melegvizet, de néhány lány -a betegebbek-, ellentmondást nem turoen bevonul a VIP oltozobe, ami az énekeseknek meg a szólistáknak volt fenntartva. Mondjuk ez sem sokkal jobb, hodály, bezsúfolt székekkel, de némileg melegebb. Mivel nem voltunk még a hotelben, a boröndöket is be kell cipelni, úgy nézünk ki, mint valami menekülttábor.

Kint, a színpadon kezd feszülni a helyzet, másfél óra múlva koncert, kb 12 fok van, bekapcsolnak néhány reflektort, hátha az segít. A munkások rendezik be a színpadot, a székek elég mocskosak, a mi szervezoinknek kezd elsötétülni az arca. Jobb híján a cunamik kezdik letakarítani a székeket, és közben tolmácsolják Sting, a kínai szervezo szavait, miszerint bocs, ez egy viszonylag kisváros, de jóban vannak az elöljárokkal, azért van itt koncert. Bla-bla.

A karmester végül kitör, ordít az egyik cunamival, nyomatékosításképpen akkorát rúg az egyik székbe, hogy az elrepül. A cunami ordít Stinggel, gondolom, ugyanazt, csak kínaiul, Sting aztán ordít a munkásokkal, azok meg csak bambán néznek, és próbálják kitalálni, hogy kell egy kottatartót kinyitni. Kár, hogy nincs nálam kamera, mert nagyon szép jelenet volt.

Ultimátum: ha nem látunk 10 percen belül valami igyekezetet, fújhatják a koncertet. Az utolsó pillanatban behoznak hosugárzókat, de addigra a zenekarnak elege van, szedelodzködnek, mennének ki a buszba. Mi páran -foleg magyarok- próbáljuk meggyozni oket, hogy volt már ennél rosszabb is, ráadásul ez az utolsó koncert, inkább röhögjünk egy jót, és játsszuk le. Én megértem a betegeket, akik alig látnak ki a fejükbol, de azért sokan inkább csak hisztibol nem akarnak maradni. Magyarázzák, hogy ezzel a zenész/muvész mivoltukban sértik meg oket, ami persze lehetne igaz, de hát akkor eddig miért játszottak? ezt valahogy az elso koncerten kellett volna tisztázni.

Végülis kimennek a buszba, TB és a pár magyar zenész, aki marad (+ egy öregebb, sokat látott bolgár csellista, aki kifejti nekem, hogy a buszban üloknek le kéne húzni napi 8 órát egy gyárban, mindjárt megbecsülnék magukat), szólókoncertet szervez hamarjában, a már befelé szivárgó közönség számára. Már majdnem kezdenének, amikor hirtelen mindenki visszajön a buszból, hogy kialkudtak +70 eurót, szóval mégiscsak játszanak.

A pénz melegít, nem tudtátok?

Mondjuk annál biztosan jobban, mint az a pár hosugárzó, amivel körberakták a színpadot.

Az énekesek így sem hajlandóak szerepelni (haza azért ok sem mehettek, végig ülnek az oltozoben, ami szerintem hidegebb, mint a színpad), de lemegy a koncert. A szünetben páran hisztiznek, hogy nem jönnek ki, ha nem kapják meg most a pénzüket, de valahogy leszerelik oket. Teltház, vastaps, állva ujjongó közönség. Jó élmény, örülök, hogy nem hagytuk ki. Mikor már megyünk ki a színpadról, Tibi, az egyik trombitás feláll, és eljátssza a takarodót - kicsit szomorú vagyok, hogy vége a turnénak. (és mehetek vissza a balettba ugrálni)

Az öltözésnél mondjuk a szervezok idegesnek látszanak, és terjed a hír, hogy lehetoleg együtt hagyjuk el az épületet. Kiosonunk a boröndökkel buszokhoz, amik mindenki megdöbbenésére zárva vannak. Kína-zenekar 1:1.

Állunk tehát éjjel 11-kor egy kínai városban, aminek a nevét sem tudjuk, két óra utazásra a repülotértol, ahonnan holnap reggel indul a járatunk Pekingbe. Yeah.

Kiderül, hogy a városi eloljárók szerint a koncert hatalmas bukás volt, a közönség csalódott, mi különbenis szerzodest szegtünk (WTF?), adjuk vissza a kialkudott 70 eurót, különben ott a járdán fogunk megdögleni.

Mondjuk engem nem érdekelt volna a pénz, de egy zuhany (ugye már tegnap sem fürödtem), meg egy ágy jólesett volna. Tanakodás, persze a mieink keménykednek, hogy azt a pénzt megígérték, meg is kell kapnunk. Közben kijönnek a rendorok (upsz), tiszta cirkusz az egész, kezdünk gondolkodni rajta, hogy megijedjünk-e, végülis mennyi az esélyünk a csak kínaiul beszélo rendoroknél, az elöljáró szavaival szemben? Ez egy kommunista ország, ha ok azt mondták, a koncert egy nagy bukás volt, akkor az volt, hiába ünnepeltek minket állva. És ha azt mondják, szerzodést szegtünk (holott ok szegtek, mivel a 20 fok benne volt a szerzodesben), akkor igazuk van.

Valaki a színházból azt mondja, Stinget, a kínai szervezot elrabolták, ismeretlen helyre szállították (kik??? mi van?), addig nem adják ki, amíg mi le nem mondunk a pénzrol. eltekintve attól, hogy szerintem Sting már rég az ágyában csicsikál, azért nem túl megnyugató, hogy nála van még az utolsó három koncert gázsija is.

Szerencsére az estérol megvannak a jegyzeteim: mivel lemerült a telefonom, Mariann füzetébe körmölöm az eseményket a vaksötétben. Tollam nincs, ezért zsilettpengével vágom meg a karom, és a véremmel írok, hogy legyen hiteles forrása a gyászoló utókornak a Vienna Classical Orchestra utolsó óráiról...

folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr472615242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Troppauer Hümer 2011.01.29. 20:18:22

Kár!
Rég olvastam ilyen jól szórakoztató Rég olvastam ilyen jól szórakoztató olvasmányos művet.Pedig ez nálam nagy szó.( aki olvasott már tőlem bármit is...)
A fényképészetek hová tűnt ? Persze egy ilyen előretolt helyőrségnél -is- minden érthető, és megbocsájtható.De a jó-francba is tessék gyorsan pótolni, vagy új kedvenceket keresek....

Troppauer Hümer 2011.01.29. 20:22:58

És, nem szeretnék semmit kétszer mondani...kétszer mondani....dani

Troppauer Hümer 2011.01.29. 20:29:19

Egyébiránt, nagyon kíváncsivá tett az írónő.Szeretném látni az utolsó fejezet kéziratait!Kétségeim vannak a hitelesség felől, és vérszemet kaptam...

Troppauer Hümer 2011.01.29. 20:37:24

Mit csináltok,hogy ilyen lassan reagáltok...Sértés !

Träume nicht dein Leben, sondern Lebe deine Träume!
Bonsoir!

Troppauer Hümer 2011.01.29. 20:48:11

Csak semmi pánik...
Tudom !
早上好!

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.01.29. 20:51:48

Igen tisztelt Költő úr, a fényképész megélhetési okokból az utóbbi napokban dolgozni _kényszerült, elnézést az okozott kellemetlenségekért. Esetleg eddig nyomtatásban meg nem jelent, ám de jól sikerült képekkel fogjuk feldobni az utolsó napok száraz történéseit.
Valamint talán nem árulok el nagy titkot, ha bonus tracket ígérek az utolsó naphoz, kérem legyen türelemmel.

A hitelességre tett megjegyzését pedig meg sem hallottam, az eredeti jegyzetek jelenleg archiválás alatt vannak, de megtekinthetőek lesznek a bécsi levéltár (Gasometer 5, 1100, Wien) "Áldozataink" című időszakos kiállításán.

Troppauer Hümer 2011.01.29. 21:59:33

Na végre !
Merci beaucoup !

Rendben ! De...

Önöknél baj van a konspirációval! Nem szégyenlem vagyok aki vagyok, de miért kell azonnal lebuktatni ?
Miért kell rögtön -zsigerből - egy ilyen szép és tartalmas út után - ahol, mér a napi gázsit is fölsrófolták 70 Euró pénznemszimbólum -val panaszkodni,holmi megélhetési gondokról? Mellesleg, ott -is - ehettek éppen elegendő kígyót, békát bogarat, hogy másról ne is beszéljünk.
Ha már a bonus track-nál vagyunk...Nekem nagyon megfelelő volt az az igényesség ami eddig jellemezte a munkáikat.
Hmm..

1. Térkép az útiránnyal
2. Képek
3. Kép aláírások
4. Tálos Bandi külön véleménye
5. Zenei ízelítő/k
6. Kommentezők (bár róluk ne essék sok szó, mert eltűntek....

Úgy vettem észre - ez az igényes irodalmi stílus - nem az Önök eddigi közönségének való...
( Nem ezekhez az ínyencségekhez vannak hozzászokva... a sör, a buli, meg a hülyülés...persze "régi jó időkben":amikor még jóféle vörös chablist iszogattunk és értő fülek társaságában....na de ez van...) Ne vegyék a szívükre az érdektelenséget...
Lám megjelent egy új rajongói csapat, kik díjazzák az ilyen jellegű irodalmi értéket is...

"Le sac, ma foi, toujours au dos..."

s maradok tisztelettel..galamb !

@eper@ 2011.01.30. 09:52:39

én legjobban Sting-ért izgulok, mert "he is kidnapped"!!! mentsük meg!
nehogymár baja essen a kis drágának. ki mondja akkor ezentúl, hogy "China food is very more"???

Gem 2011.02.01. 20:05:07

Kikérem magamnak (és a többieknek) azt a megjegyzést, hogy eltűntünk volna. Egyszerűen csak a tempót nem bírjuk követni, ugyanis egyrészt a megélhetésért nekünk is dolgoznunk kell napi 10-12 órát a gyárban, másrészt egy hétig netelérés nélkül kellett tengődnünk a helyőrség kezdetleges fejlettségű országában (hű, de rossz volt, augusztus óta most először aludtam ki magam, miközben erősen aggódtam, hogy a gyárban vajon hogyan viselik a hiányunkat).