Szóval, ott tartottunk, hogy állunk az utcán, bőröndöstül, este van, sokan betegek és hisztisek, és nem értünk szót a kínaiakkal. Annyira abszurd, hogy én igaziból nem is izgultam, csak élveztem a nemmindennapi helyzetet. A tárgyalások több szinten folynak, Bandi természetesen a tettek mezejére lép, és meghekkelt a buszajtót, hogy ki tudjuk nyitni. Végülis erre nem került sor, mert hirtelen előkerültek a sofőrök, és erősen csodálkoztak az ajtó állapotán. Végre beszállhatunk, de persze nem indulunk.

A vicc az, hogy az a pénz, amit "vissza kell adnunk" igaziból meg sem kaptuk, csak elméletről és vágyakról beszélgetünk.


23:00 levették a gyújtast,üldögélünk a sötétben,vigyazunk a buszra, nehogy elvigyék.
A kínaiak újabb kártyájukat játsszák ki: befenyítenek minket, hogy lemondják a holnap reggeli repjegyet (ezt valahogy a helyi önkormányzat szervezte, de ez csak kesőbb derül ki) - néhány magyar aggódni kezd, hogy nekik nincs annyi pénzük, hogy most vegyenek egy Xiamen-Peking viszonyatra szóló jegyet. De hogy jutunk vissza reggel 6-ig Xiamenbe?
Egyátalán tudja valaki, hogy hívják ezt a várost, ahol vagyunk?

 

Üldögélünk, beszélgetünk. A bolgár barátnőm lehív a buszról, és elmondja élete történetét (csak 19 év)

 

23:30 Ezek komolyan gondolják az európai kapitalista csürhe megleckéztetését. Szerencsére az egyik cunami a mi pártunkon van, és eltaxizik a repülőtérre - ha még időben becsekkol minket, nem tudják lemondani a jegyet

közbeszúrt sztori a kis cunamiról: az egyik - nem tudom, hogy tényleg, vagy csak a fiúk találták-e ki, de a katonaságnál tanult angolul. Ez azt jelenti, hogy bármit is szeretne közölni, úgy kezdi ordítva, hogy OK, everybody! listen! és emlet hangon folytatja. Általában az o feladata volt, hogy negyedórával a kezdés elott a színpadhoz csoditsen minket, ahol hideg volt, és semmi értelmét nem láttuk, hogy ott álldogáljunk. OK everybody! Stand by! Stand by! egyébként az egész hangerohoz volt vagy 150 cm-es a kiscsaj. Egyszer reggel, ami mindig hektikus volt a késések miatt (valaki mindig elaludt, és ezért mindig megkaptuk, hogy legközelebb nem várunk), felszállt a várakozó buszra, és elkezdett ordítani. Mindenki behúzta a nyakát, hogy már megint egy hétalvó miatt mi kapjuk a dörgedelmet, de pár perc alatt kiderült,hogy csak bocsánatot akar kérni, mert a másik két cunami aludt el, és épp rájuk várunk.


24:00 Tibi, a trombitás gyerek őrmesteri rangban van, fontolgatja, hogy felhívja a felettesét. Az ötlet, hogy belekeverjük a hadsereget, kicsit felrázza a társalgást: egy esetleges harmadik VH erőviszonyait fontolgatjuk.

 

Pisilni lehet - vagy a ház mögött, a járdán, vagy vissza kell merészkedni a színházba.

 


00:15 az egyik cunami hoz kajat! kínait,de azért örülünk neki-előkerülnek a fejlámpák és a szuvenír evőpálcikák a díszdobozokbol


00:17 van benne poliplàb is (mindegy, az utolsó rendes kajánk egy soványka mekis hamburger volt úgy 12 órája)

00:25 a bolgár szervező fiú kitart a követelésünk (ha-ha) mellett. Állítja, addig el nem mozdul innen, amíg meg nem kapjuk a megígért pénzt. Ha kell, letelepedik, megházasodik egy kínai lánnyal és gyerekeket nemz.


00:30 Viktor felhívja a magyar nagykövetséget - tolmácsolja a követség álláspontját, miszerint, ha 30 percen belül nem hívja vissza őket, diplomàciai bonyodalmak lesznek - erre felbolydulnak a cunamik, és ezerrel telefonalgatni kezdenek


00:35 A betegek egyre rosszabbul vannak, de csak egy hatso, hosszú üles van, ahol le lehet fekudni, be kell osztanunk.


00:40 Viktor trükkje bejött, úgy tűnik, visszahívjàk a nagykövetségről*,talán mégis hazajutunk holnap ma valahogy


01:00 de tényleg, hol van Sting nagy haverunk és kínai gondviselőnk? Emberáldozat, vagy rég otthon alszik a pénzünkkel a párnája alatt?

szerencsére @eper@ figyelmeztett az egyik kommentben, hogy Sting volt az, aki ilyen aranyköpésekkel örvendeztetett meg minket, mint "china food is very more"


01:30 a bolgárok előre isznak a medve bőrére-dajdajoznak a buszuk mellett, és nem veszik észre, hogy egyre több cunami lép le. Lassan elszivárog a sofőrjük is


Egyébként nincs is mindenki itt, a nagyon beteg fagottost még a koncert előtt a hotelbe vitték. A hotelbe, amit mi talán sosem fogunk látni. Vajon mit csinál szegény ott egyedül?

01:35: lassan mindenki kidől, mi az őrséget szervezzük Lacival.

Viktor kint targyal - valahogy visszavarázsolja a sofőröket

01:45: indul a busz! ÉLJEN!!

02:50: A mi szervezőink szinte azonnal mély álomba zuhannak, így történhetett meg, hogy három előtt kicsivel a reptéren találjuk magunkat, és nem a hotelben. És ott van a betegünk, aki kétségbeesetten telefonál, hogy el akarják rabolni, egy fickó rugdossa az ajtaját, és kínaiul ordít.

A buszvezetők valószínűleg a pokolba kívánnak minket, de vissza kell buszozni a városba (Xiamenbe).

03:15: becsekkolunk a hotelbe, reggel 05:00kor indulunk, ne aludjon el senki!

(TB-vel lezuhanyzunk, kicsit beszélgetünk, igaziból félünk elaludni. Indulás előtt hozzák a jegyeket, nekem nincs. Kiderül, hogy éjjel, mikor a kis cunami elrohant, hogy becsekkoljon minket, elfogyott a reptéren a nyomtatóból a papír, ezért ötünknek nincs meg a jegye. Csak röhögök, nekem speciel tetszik Kína, és szívesen nézelődnék még itt kicsit. Mondjuk TB-t is itt tartanám)

Nem akarok már ennek külön bejegyzést, a hazaút rettenetesen hosszú volt, egyébként is, de mi szerintem triplán éreztük. Persze a plusz 70 eurót sosem kaptuk meg. Az időeltolódás miatt 31 órás szombat helyett végülis vasárnap éjjel egykor érkeztünk meg, laza 50 órája nem aludtunk ágyban, Münchenben a szervezők nem taláták meg a buszvezetőnket, másfél órát ácsorogtunk, fél órát már a sofőrrel együtt, mert nem sikerült beazonosítani hogy biztos mi vagyunk-e az a zenekar, ami a mi gépünkkel érkezett Pekingből, és Bécsbe menne. váááááááá)

Itt a vége, fuss el véle! Köszönöm, köszönjük, hogy végigolvastátok a hosszúra nyúlt beszámolót! Eredetileg csak azért írtam le, hogy ne felejtsük el TB-vel, mert szuper volt, élveztük az egészet (igen, még az utolsó napot is), és én bármikor újra indulnék. Aztán ahogy haladt a napló, egyre több nagyon pozitív visszajelzést kaptunk, hogy olvassátok és élvezitek. Ez hihetetlenül jól esett nekem. Ígérem, még visszamegyek még TB-vel (mert olyan sok minden kimaradt), és majd azt is megírjuk! ;)

 

 

*az ember nem is gondolná eleinte, mennyi haszna van az iPhone-ra letöthető Fake Call programnak, ami egy előre beállított névvel csörög egy előre beállított időpontban

2 komment

Címkék: kína utazás

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr702620591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tuskó Hopkincs 2011.02.02. 20:47:25

Azt hiszem sürgősen meg kell tanulnom játszani valami hangszeren. Én is szívesen mennék ilyen társasággal. Nem kell egy cintányéros?

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.02.03. 09:40:57

majd edzünk egész évben, és jovore elviszünk :)
süti beállítások módosítása