Pénteken korán keltem, uzsonnát készítettem (na jó, becsomagoltam a karácsonyról maradt csodaszarvas mézeskalácsot), teát főztem, a kis kínai kulacsomba töltöttem, és túracipőt vettem. Kirándulni mentem a dunai nemzeti parkba. Gyanakodásra csak az adhatott okot, hogy a táskámba bekészítettem egy magassarkú csizmát, és feltűnően csinos voltam az őzikék ízléséhez. Még fülbevalóm is volt.

Igaziból a képen a fák közötti, a falutól kb. 1 km-re található objektumba mentem, ÁLLÁSINTERJÚra. Azért mentem túracipőben, mert a regionális buszok csak a faluig mennek, és utána gyalogolni kell, és nem tudtam, milyenek lesznek a terepviszonyok. Persze esett is, és a busz olyan hülyén járt, hogy volt egy órám, amikor csak tízóraiztam egy padon ülve, meg körbejártam a helyi kiskastélyt, ami csak március 31-től december 1-ig látogatható.

Aztán bementem a gyárba.

Ez még az az állás egyébként, amiről karácsony előtt írtam, hogy megpályázom, de aztán persze elmaradt, mert nem volt meg az email címe, akinek írnom kellett volna,  úgyhogy inkább elmentem Kínába, és kicsit le is mondtam az egészről, mert úgy volt, hogy már márciusban kezdődik, és az nekem egyébként is túl korai. De aztán janurában mégiscsak felvettem a fonalat, csak úgy, de rájöttem, hogy elvesztettem a cv-jeimet, és újat kellett írni, ami volt vagy 2 hét (mire rávettem magam). Végre elküldtem, de aztán a fickó nem válaszolt hetekig, és én tökre azt hittem, hogy azért, mert elolvasta az életrajzom. De egyszercsak mégis írt, hogy jöjjek be egy informal meetingre (nemhivatalos megbeszélés), mert az állás még nincs fent a honlapon, és ezért nem hivatalos.

Szóval bementem, leginkább csak azért, hogy legyen ilyen állásinterjúkban is gyakorlatom. Nem is izgultam, vagy ilyesmi. (na jó, kicsit)

ÉS tökre meggyőzött a fickó, hogy nekem ott kéne dolgoznom. 11-től 12-ig volt eredetileg a meeting, de két órán keresztül nyomta a dumát, elhajotta a kollégáit, akik ebédre hívták, és minden kérdésemre hihetetlen alapossággal, sematikus ábrákat rajzolva válaszolt. Meg persze voltak trükkös kérdései neki is, de úgy tűnt, hogy jól válaszoltam. Élénken bólogatott, meg mondta, hogy volt már olyan interjúalanya, aki nem tudta ilyen jól megoldani a feladatot. Például le kellett írnom a reggeli fogmosásomat egy "process"-ként, hogy megmutassam, mennyire tudok folyamatokban gondolkodni (ez egy gyár, mondtam már?). Szerintem nekem nincs ilyen folyamatábra-gondolkodásmódom, de a feladatot játékként fogtam fel, és így simán ment.

Aztán tökre sajnálkozott, hogy ez nem egy kutatói meló, és ő tudja, hogy ezt egy kutatónak nehéz feldolgozni, ő is vegyészdoktor, tudja milyen. Óóóóó, legyintettem, ez legyen legkisebb baja, én pont ilyet kerestem.

És ráadásul borzasztó nehéz kommunikációs feladatok vannak, de mondtam, hogy nekem ez az erősségem, ne aggódjon.

És rengeteg munka, meg túlóra. Erre nem mondtam semmit, csak megkérdeztem, hogy mennyi a fluktuáció. Azt mondta, hogy nem nagy, az elmúlt 9 hónapban 2-en mentek el a harmincból, mindenki nagy szomorúságára. Nem mondtam, de szerintem nem lehet akkor olyan nagy a baj, mert az osztrákok nem szeretnek dolgozni.

Aztán még beszéltünk egy csomó mindenről, nekem úgy tűnt, hogy szimpatikus vagyok neki, és próbálja nagyon jó színben feltüntetni a lehetőségeket. És például az elején még azzal kezdte, hogy mivel ez egy informal meeting, pénzről nem tudunk tárgyalni, a végén ő erőltette, hogy ha mondok egy összeget, akkor mondhat annyit, hogy igen vagy nem. És utána még sorolta a különféle juttatásokat, amiket a Gyár szolgáltat a dolgozóinak.

Mondjuk nem beszéltünk arról, hogy miért nincs valamiféle project management végzettségem, mikor az benne volt az elvárásokban. És hogy miért angolul beszélgetünk, amikor neki valaki olyan kell, aki szót ért az osztrák technikusokkal. 

De majd meglátjuk. Még úgyis hátra van a hivatalos forduló.

És persze vannak negatívumok is: nem egészen látom át, mennyire menő munka ez, márpedig én menő akarok lenni. És hát kint van a fenében, nem akarok mindennap 3 órát utazással tölteni. Vezetéssel sem. De hát mesze vagyok még a döntéstől (még a döntés lehetőségétől is).

Élménynek azért jó volt.

 

5 komment

Címkék: munka gyár

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr112658241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2011.02.13. 17:21:05

Este nem szívesen gyalogolnék a földúton!
ha igaz a sokáig dolgozás.
No jó, ketten mentek el, de mennyi ideje dolgozik ott a többi?

Olikincs · http://onlinepszichologia.hu 2011.02.13. 19:34:50

@nux vomica: arrol már nem szól a fáma, gondolom kapna céges autót, nem kéne gyaqlogolnia

vackor1b 2011.02.13. 20:45:37

Legyen úgy, ahogy neked a legjobb. Magyarul arra gondolok, hogy kapd meg az állást, ha az lesz neked jó, ha máshova rendeltettél, akkor ne. Mert ők egyébként tuti nyernének veled.