tudom, tudom, már mindenki a tavaszt várja, és ezen a héten aztan tényleg extra hideg van (legalábbis Bécsben), de az elmúlt napok olyan tankönyvbe illoen arról szóltak, hogy hogyan élvezzük a februárt.

Pénteken például moziban voltuk, elotte fagyiztunk (szigorúan indoor) (sot, valaki kedvéért leírom, hogy mozi bevásárlás elott némileg összekaptunk, csak, hogy lássátok, ilyen is van a Helyorsegben, nem csak móka és kacagás). Szombaton délelott pizsamáztunk, ágyban olvastunk meg beszélgettünk, és én még foztem is (wow!), aztán TB elment a színházba, nekem meg volt egy kis sajátido, photoshop, css szerkesztés, ilyesmik.

Vasárnap meg elmentünk Oberlaa-ba, ahol már régen voltunk, utoljára akkor, mikor a tesómat vittük el, és a végén, a fizetésnél derült ki, hogy nincs nálunk elég pénz :D (nem keresem ki a bejegyzést róla, de vicces volt). Azóta tökre átépítették, vagyis még mindig építik, lett néhány csúszda, elsötétített relaxációs medence (ez volt a kedvencem), pezsgofürcsi meg sósmedence. Sokkal jobb lett, eddig csak a termál vizet tudták felmutatni, meg a fizetos szaunát. Ja, és sikerült ráesnem teljes testsúlyommal a jobb fülemre (na ezt csinálja valaki utánam!) - elég durván fájt, meg még most is, bár szerencsére nem kékült be, pedig már vártam.

Azért szeretek TB-vel furdobe járni (Gyulára is például), mert akkor mindig rengeteg idonk van dumálgatni, órákon keresztül tudunk ücsörögni a vízben, és minden kis apróságot kitárgyalni. Nincs se telefon, se számítógép, se ebédfozes, se semmi. Az egyik legjobb dolog a világon.

Aztán hazamentünk, és akkor már jöttek is a gyerekek Anyecskáék, és társasoztunk, meg teáztunk, meg pipáztunk, és ettünk is, meg táncoltunk is. Sütni is akartam, valami finom kis házisütit, de az elmaradt, annyira kiszívta a víz az eromet kezdeményezoképességemet.

És akkor még nincs vége, mert hétfon meg írt a Zanyahajó, aki a blogja szerint már a nyarat várja, de azért menjünk el délután korcsolyázni. És elmentünk, a kivilágított Rathaus elé, ami ilyenkor sokkal jobb hely, mint a karácsonyi vásárokon. És az elején nagyon bénáztunk, de a végére, mikor már mindenki úgy érezte, hogy akár haza is mehetnénk, mégis nagyon belejöttünk, és alig tudtunk lekavarogni a pályáról. Ráadásul 8 körül már nagyon kevesen voltak, nem is értem, hogy-hogy, de mindegy is, lényeg, hogy nekünk szuper volt a tágas tér. Elméletben jó vagyok, szóval instruáltam kicsit Bandit, hogy kell koszorúzni. Olyan vagyok, mint azok a szülok, akik a gyerek edzojeként nyomják oket a versenyekre, és saját gyerekkori álmukat próbálják a fiukkal/lányukkal megvalósíttatni. Remélem, TB-vel kiéltem ezirányú hajlamaimat, szóval gyerekek, nincs vész, jöhettek! :)

És az sem zavart, hogy dagadtra fagyott a kezem (jovore muszáj lesz új kesztyut vennem), és amikor a fagyás kezdett kiállni a lábamból, akkor majd´ bepisiltem, annyira fájt. De otthon várt a forró fürdo, a könyvem, egy bögre kakaó, a meleg ágy. Olyan hálás tudok lenni ezekért.

Na, mert ez sem lett egy irodalmi erteku poszt, ezért inkább befejezem. Élvezzétek a telet, amíg lehet, rendezzetek baráti összejöveteleleket, igyatok forró csokit, társasozzatok, üljdögéljetek termálvízben, takaróba tekerve olvassatok jó könyve-ket, menjetek korcsolyázni, mert mindjárt jön a tavasz, aztán már nem lehet majd ilyeneket.

 

2 komment

Címkék: tél

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr632683180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2011.02.24. 18:02:53

de jó! ez vidámabb hangvétel.
Megy az előre,hátra koszorú?

vackor1b 2011.03.08. 15:03:37

Ó, akkor újra el kell vinnetek ;) És újra kidumáljuk a fürdőző pasikat, hátha lesz köztük egy értelmes kinézetű végre ;) Addig is edzek és edzek, hátha sikerülne jobb formába kerülni :)(Hogy valami esélyem is legyen)
Korizni mi is voltunk párszor. Próbáltuk bepótolni az előző hónapokban kimaradt lehetőségeket. És a lányok már olyan szuperül mennek, hogy gondoltam kipróbálom én is, amit L. szeretett volna megtanulni (a menetközben hátatfordítokot), ami elsőre csak részben sikerült, másodjára viszont... De utána gyorsan felálltam, mintha semmi sem történt volna. Z. pedig kedvesen otthagyott a jégen, ahelyett, hogy felsegítette volna az anyukáját.