Van egy játék amivel sokat szoktam játszani. Illetve nem is olyan sokat, de sokszor. Autókkal kell menni egy pályán körbe-körbe. Férfiasan unalmas. Versenyezhetünk a saját legjobb időnk ellen, vagy online a világ bármely pontján élőkkel is.
Az a jó benne, hogy vannak rövid pályák is, a kedvencemen konkrétan egy percig tart körbemenni négyszer. Kezdőknek 1:30, N.H.-nének 1:45.
Ha várok a villamosra, és van három percem, az még három teljes verseny. Tizenkét kör.
Hova tűnt Damon Hill?
Van a játékban beépített chat is, meg lehet beszélni ügyes bajos dolgainkat, recepteket msn, vagy emailcímet cserélni, esetleg csak köszönni a többieknek.
Én még a hetvenes években szocializálódtam. Úgy neveltek, hogy ha bemegyek valahova akkor köszönök, mikor elmegyek megköszönöm elköszönök.
Mondjuk, hogy maradi vagyok, de jó érzés tudni, hogy akivel versenyeztem Loke Wan Tho-nak hívják és Kuala Lumpurban ücsörgő velem egykorú zöldséges.
Havonta megyek körülbelül ezer kört, ez napi tíz perc játék. Az utóbbi hónapokban egyszer sem sikerült elérnem, hogy a többiek is használják a chatet. Félreértések elkerülése végett: nem ott akarom megbeszélni a problémáimat de egy köszönés beleférne.
Egy kör 14,2975 másodperc
A forgatókönyv mindig ugyanaz, belépek köszönök. Megyünk pár kört. Senki nem köszön vissza. Beírom, hogy magyar vagyok, és Ausztriából versenyzem. Várok pár kört. Beírom, hogy 31 vagyok. Megkérdezem és ti honnan? Semmi. Soha semmi. Persze elég lenne ha köszönnének, nem hiszem, hogy egy "Hi"-ba beletörne a körmük.
Annyira zavart egy idő után, hogy soha nem köszönnek, hogy kitaláltam, hogy átváltoztatom a nevem Victoriára és úgy versenyzem tovább.
Mondanom se kell, hogy azóta egyfolytában írogatnak, előre köszönnek, dicsérnek, hogy milyen jó vagyok. Mindenki szükségét érzi, hogy közölje hány éves és honnan játszik.
Kicsit arra emlékeztet a dolog, mint mikor gimnázium elsőben, ültünk a könyvtárban az egy szem gép előtt és Hajniszexycica18 néven hülyítettük a negyvenes munkásokat fiúkat, de ha ez az ára, hogy normálisan köszönjenek akkor vállalom.
Szabadfordításban: Ketten szeretnének szexelni a csajjal, aki jobban vezet mint ők. (Élesebb szeműek láthatják a képemet is halványan. A narancssárga kamion, vagy a kövér szakállas sofőr figyelmeztető jel lehet.)
Mindenesetre megnyugtató, hogy a fiúk sem menthetetlenül bunkók csak egymással. Mióta Victoria néven játszom, egyszer sem fordult elő, hogy ne köszöntek volna.
Bizony mondom néktek, ha férfiaktól vártok kulturált viselkedést jobb ha azt hiszik nők vagytok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
babaBonBon 2011.03.07. 23:02:54
TáltosBandi 2011.03.08. 12:21:51
babaBonBon 2011.03.08. 18:32:49
vackor1b 2011.03.09. 13:37:29
A probléma ott kezdődik (szerintem), hogy egy szülő a tanároktól várja el, hogy jólneveltségre tanítsa a gyerekét, a tanár pedig a szülőtől várja el. Én az utóbbival értek egyet. Csak van egy kis bibi. Ha a szülő is tuskó, akkor mit várunk tőle. Egyébként egy általam mostanában sokat emlegetett példa: Helyszín Arany10. (a gyerekeim ide járnak néptáncolni, és ezzel a társasággal nincs is gond), de a szomszéd teremben van Z. Erika egykori "énekesnő" tánciskolája. Na akik itt megjelennek gyerekek és sajnos a szüleik is, (nem is tudom mi lenne a jó jelző) kriminális. Bemegyünk az öltözőbe. Lányok a minősíthetetlen viselkedés és beszédstíluson kívül vagy egyáltalán nem köszönnek, akkor sem ha jó hangosan rájuk köszönsz, vagy jobbik esetben közlik nekem, hogy csókolom. Mondom, talán nem ez lenne a megfelelő, erre röhögve közlik, hogy akkor szia. Sajnos itt feladtam a küzdelmet, ahelyett, hogy megtanítottam volna őket az illendőségre. És sajnos ez a köszönősdi nem kor kérdése. A házban van egy bácsi. Mikor először találkoztam vele a pincében, akkor kb. meggyanúsított, hogy csak rabolni akarunk (mert ugye pont úgy nézek ki, mint egy betörő), felvilágosítottam, hogy ott lakom és az a rész a mienk. De a lényeg, hogy azóta sem köszön, pedig illedelmesen mindig előre köszönök. Na mindegy, nekem legalább volt gyerekszobám.
babaBonBon 2011.03.09. 19:31:48
Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2011.03.10. 07:26:50
Anyukámnak meg a szomszédunk nem köszön Pesten...
A "csókolom"-ot már nekem is kérték ki és nagyon rosszul esett. Én akkor olyan 22 lehettem, a hölgy meg 50-en túl. Az anyukám lehetett volna. Én csak kedves és udvarias szerettem volna lenni a csókolommal, mert az nálam valamiféle személyesebb kapcsolatra utal, de ő kikérte magának.
Akkor egy életre megtanultam a leckét, hogy én soha, de soha nem fogok senkinek szólni bármilyen magázódó köszönés miatt, inkább annak fogok örülni, hogy köszön egyáltalán. :-)
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.03.10. 10:23:48
Szerintem kedves. Mondjuk lehet, hogy az ötvenes ettol öreg néninek érezte magát :) de hárt ezt neki kell feldolgoznia (mert ha szól érte, akkor nem csak öregnek fogják nézni, hanem hárpiának is, ha-ha)
nux vomica 2011.03.10. 19:11:15
A bicikliző ember v.asszony is odaköszön nekem a járdára. :D
nux vomica 2011.03.10. 19:24:43
Engem a Jónapot "kívánok" nélkül zavar.
vackor1b 2011.03.11. 09:48:02
Igen nux vomica, viszonylag jó helyen laksz, de csak részben. Mert ha ugyanott mi köszönünk másoknak, akkor gyakran furcsán néznek ránk.
Utolsó kommentek