Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nyilván ez így egy az egyben megint nem igaz, ugyanis én lógtam ki a kukából meztelennek tűnve.

Az előzmény annyi, hogy nagytakarítás volt (a szerdai flyladyt hívom így, ami elviekben egy órás takarítás, de egy férfi életében minden takarítás nagy, ami hosszabb mint 15 perc) és elkövettem azt a hibát, hogy megkérdeztem N.H.-nét, hogy mik azok a dobozok, az ajtónk mellett? A válasz, hogy volt vele valami macera, amiért most ott van, de mindegy, legyek szíves dobjam ki őket. De, hogy kerültek ide? Nővérem hozta ki. Biztos, hogy szemét? Igen.

Vagyok már annyira bölcs, hogy tudom mikor nem szabad többet kérdezni. Ha szemét, akkor szemét. Nincs mese. Ha én vinném haza a bátyámhoz a szemetemet én is örülnék ha kidobná.

Ahogy az utolsó dobozt is kidobtam, abból kiesett egy műanyag festékkazetta, meg kiömlött egy kis fekete festék. Ettől valahogy nagyon baljós előérzetem támadt, ugyanis mi a papírt az üvegtől meg minden mástól külön gyűjtjük, meg az elemeket is külön meg úgy egyáltalán, aki nálunk zöldebb az hazudik.

Karikázza be a képen a festékpatronokat

Feljövök, megkérdezem N.H.nét, hogy biztos benne, hogy ez szemét volt? Mert a festékpatron, még üresen sem az a tipikus háztartási hulladék.

Telefonál. Megkérdez. Ezeket a dobozokat ha lennénk oly szívesek el kellene juttatni a postára valahogy és vissza kellene küldeni a Samsungnak, az ő költségükre. Tizenöt országból ingyenes, Magyarországról sajnos nem. Ezért hozta ki.

-Ezt értetted úgy, hogy ki kell dobni? Kérdezem olyan hangsúllyal, hogy látom, hogy N.H.-né mindjárt elsírja magát. Összeül a kupaktanács, hagyjuk ott a kukában.

Érzem, hogy nem fog menni. Látom magam ahogy álmatlanul forgolódom, és álmomban szomorú hódok rágcsálják a festékpatronokat a szeméttelepen, bajszukon megcsillan a magenta festék ólmos maradéka.

Lerohanok alsógatyában és munkáskabátban gondolom ebben az egy percben úgyse jön majd senki az udvarra kukázni.

T.B. alias Kukaman

Az időzítés abból a szempontból nem volt egészen tökéletes, hogy pont amikor az egyetlen patront akartam kihalászni amelyik kiesett a dobozából, és emiatt derékig belecsúsztam a kukába, szóval pont akkor hozta le valamelyik papucs szomszéd is a szemetet, és ahogy kitornásztam magam a konténerből, kezemben a patronnal arcomon a győztesek mosolyával alsógatyában, feltette a kérdést ami nem is volt annyira hülye mint a szituáció.

(Innen lehetne nyelvvizsgafeladat. Középfokúnál azért kicsit nehezebb.)

-Mi újság?

-Semmi különös.

-Elvesztett valamit?

-Nem. Éppen, hogy most szedem ki a szemétből ezeket a festékpatronokat.

-Értékesek?

-Nem hinném. Én dobtam ki őket.

-Kidobta és most kiszedi?

-Igen. Veszélyes hulladék. Azt hittem üres nagy dobozok.

-Nem nézte meg, hogy üresek-e?

-Nem. A barátnőm nővére hozta őket és a barátnőm azt hitte szemét.

-A barátnője nővére hozta a szemetet?

-Nem. Illetve igen. Illetve nem.

-A barátnője nővére is magyar?

-Elnézést?

-A nővér, magyar?

-Igen. Azért kérdezi, hogy miért ide hozza a szemetet? Nekem is eszembe jutott. Postára kell adni őket. Környezetvédelem.

-Nem, nem azért kérdeztem, csak az jutott eszembe, hogy biztos nem egy nyelvet beszélnek, azért hitte azt, hogy ki kell dobni.

-Ja, nem. Gondolom nem figyelt eléggé.

-Azt mondta, hogy adjuk postára, és úgy értettük, hogy dobjuk ki?

-Én nem voltam otthon, de tulajdonképpen igen.

-Rendes, hogy kiszedte.

-Fő a békesség. Meg a környezetvédelem.

Itt még mondott valamit amit nem értettem, de valami olyasmi volt, hogy a csajom nagyon erős lehet, én meg kicsit papucs. Ezen jót nevettünk aztán együtt beszálltunk a liftbe. Szerencsére senki nem várta a liftet az emeletünkön, valahogy nem hiányzott, hogy ott álljak alsógatyában az egyik szomszéddal kezemben öt nagy dobozzal és festékes fejjel. Pedig tipikus német film lettünk volna.

Egyébként meg ha tudta volna, hogy én szavaztam arra, hogy szedjük ki és nem az oldalbordám akkor nem gondolta volna, hogy papucs vagyok. Sebaj. Nem lehet mindig minden tökéletes.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr132745312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2011.03.17. 08:11:53

Nálunk anyukám nyerte el a megtisztelő "KukaBúvár" címet. Egyszer egy porcelán kiskanalat kellett a kukából kivadásznia, másszor meg egy fél pár zoknit. A kanál esetében egyértelműen mi voltunk a ludasak. Kidobtuk a drága, joghurtos dobozok kódjai által összegyűjtött porcelán kiskanalunkat. Majd távoztunk Bécsbe. Anyukám meg gondosan levitte a Pesten hagyott szemetünket. Majd 3 óra múlva felhívtuk, hogy "Mamaaaaa, a kanááál!".
Meglett.
A félpár zokni esete ennél bonyolultabb. A félpár zokni egy pontatlan dobás áldozata lett. Nem a szemetesben szeretett volna landolni, hanem csak mellette. De a sötétben röppályát tévesztett és a fele a szobai kukában landolt. Mindez nem is lett volna olyan nagy gond, ha a miénk a zokni. Mert több is veszett Mohácsnál, mint egy fél pár zokni. De a zokni a lányunk barátja birokában volt és van ma is. Mert anyukám megadóan, szó nélkül bukott alá a kuka sötét mélyére polip helyett zoknit vadászni. Azóta a szemetszsákjainkat kizárólag a kuka felső harmadába hajlandó elhelyezni, mert az ember nem lehet elég óvatos. :-)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.03.17. 15:46:54

@Bécsi_Nikol: he-he. Egyszer egy barátnomnek a fogszabályzóját kukázta ki a nagymamája... utána még hordta egy darabig.
süti beállítások módosítása