N.H.-né egy női testbe zárt férfi.

Ma jöttem rá. Pontosabban eddig is gyanakodtam néha de ma lebukott.

Tégy bele 40 gramm bármit.

Mivel két műszakban dolgoztam ma (igen, ilyen is van) nem tudtam megvenni a kellékeket egy nagyon fontos sütéshez.

Megkértem N.H.-nét, hogy hazafelé vegyen meg három dolgot. Diót, túrót, barna cukrot.

Egészen pontosan ezt mondtam a telefonba.

"-Könyörgöm, vedd meg nekem ezeket. Dió, túró, barna cukor. Légy szíves a cukor mindenképpen barna legyen." A dióhoz és a túróhoz nem mondtam semmit, való igaz.

Hazaérek. Elkezdek sütni. Este kilenc óra. Kivágom a zacskót, megcsap a mogyoró semmivel össze nem téveszthető illata. Az illusztráció két mogyoró, fölötte hatalmas betűkkel büszkén hirdeti: mogyoró.

-Tudod mi ez?

-Dió.

-Nem, nem dió. Mogyoró.

-Nem lehet. Direkt megnéztem. Dió. Jé, tényleg mogyoró. Megesküdtem volna.

Férfi. Most már biztos.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr512748813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.03.18. 11:05:14

Hozzátartozik a történethez, hogy végülis megoldottam a problémát, mert az igaz, hogy szétszórt vagyok, de remekül választom meg a barátaimat. Felhívtam Delphine-t, aki már egyszer kisegített a cukorral, és megkérdeztem, hogy nincs-e otthon véletlenül 140gr darált diója. És volt. És két sarokra lakik innen, szóval átszaladtunk érte, és mégis lett süti :)

babaBonBon 2011.03.19. 18:05:03

Lehet, hogy ez inkább amolyan biológus-nyavalya. Nagybátyámról pl. külön könyvet lehetne írni ebből a szempontból. Valamint egyszer beszabadultam az SZBK-ba és maradandó élményekkel lettem gazdagabb. Pedig csak az előtérben vártam 20 percet :-))) (egy prof 3-4x próbált átsétálni a fotocellás üvegajtó éppen elé nyíló szárnyán. A portás segített.)

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.03.22. 10:16:47

@babaBonBon: hehe :D azt hiszem, az ajtón még kitalálok, még van remény :)

vackor1b 2011.03.22. 14:36:04

De lehet családi vonás is. Már régóta veszek egyfajta pelyhet a lányoknak és mindig mondom, hogy van diós. Egy ideig L. kijavított, hogy az mandulás-mogyorós, de látom, már kezdi feladni. Szerintem rájött, hogy esélye nincs azt megváltoztatni, ami egyszer az anyja a fejébe vett.