...egyébként nem sokat tudok, de mint farkas, mégis megjelenik majd ebben a mesében. Két legyet egy csapásra, ezzel a bejegyzéssel a kis óvódásunkat is szőnyeg alá söpörhetem.

Szóval tegnap, német óra után kicsit maradnom kellett, mert Sanja, akivel együtt járok az órára (és aki egyébként hihetetlen lassú, és mindig lemarad, ilyenkor segélykérően néz rám, ami rém vicces, tekintve, hogy a céges hierarchiában egyébként bőven felettem áll), szóval Sanja (bárcsak tudnék tőmondatokat írni, de nem megy), szóval ez a Sanja még akart velem beszélni egy bizonyos jelentésről, amiben szegről-végről az én munkámnak is szerepelnie kéne. Nem szívesen, de maradtam. Sanjáról azt kell tudni, hogy egy kicsit egycsatornás, mániás, és ha egyszer megragadta a fonalat, azt nem ereszti. Mivel viszonylag sok átfedés van a meetingek között, ugyanarra az előadott eredményre negyedszer is ugyanolyan vehemenciával tud lecsapni, ha valami nem tetszik neki, és követeli a negatív kontrollokat, ami a vesszőparipája. Kicsit igaza van, de sok mindent nem lát át, például azt sem, hogy állatkísérleteknél nem fogunk plusz 20-40 állatot beszervezni azért, hogy ne csak egy negatív kontroll legyen (mint mindenki másnál). Na de mindegy is, kicsit elkalandoztam, a lényeg, hogy a meetingek után az irodában feszültséglevezetésképp előadjuk a többieknek, hogy már megint mit talált ki, és hogy azt meg sem hallva a többieket, átbeszélve mindenkin, hogy adta tudtunkra. Röhögés, utálkozás, kibeszélés. Így leírva nem vagyok rá túl büszke, ott helyben nem tűnik olyan rémesnek, inkább csak viccelődésnek, csipkelődésnek és az általa okozott stressz feloldásának. Egyébként én jóban vagyok vele, régebben sokszor ebédeltünk együtt, és ez kicsit ilyen kettős helyzet, de hát sajnos az utóbbi egy-két évben a munkakapcsolat került előtérbe. Az is ilyen visszásan.

Aztán tegnap, mikor megbeszéltük, amit kellett, és már hét óra is elmúlt, egyszer csak rámmosolygott, és azt mondta, reméli, nem veszem személyeskedésnek, ha valamit kritizál, és hogy ő nem úgy gondolja, de ilyenkor csak az eredményeket látja, elfelejtkezik a külvilágról és nem bírja, ha valami nem stimmel, vagy szerinte nem olyan egyértelmű. És hogy ez nem ellenem szól, de tényleg. Tökre ledöbbentem. Kicsit hezitáltam, hogy elintézzem-e egy ááá, dehogy, fel sem veszemmel, de aztán az őszinteség mellett döntöttem, és mondtam, hogy igaziból blablabla, ez meg ez meg ez a baj. És egy dolog, hogy én értem, meg nem zavar annyira, meg általában még igazat is adok neki az én esetemben, de a többiek esetében már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Jól esett elmondani, persze szépen csomagoltam be, az egész nagyon barátságos volt, utána még kicsit beszélgettünk az én doktorimról, meg a munkakeresésről, ilyesmikről. Aztán hazamentünk.

Ahhoz képest, hogy pont nekem ez a csaj nem okozott igaziból nagy lelki törést, inkább csak néhány kínos pillanatot, amit az össznépi kibeszélő-show-k után el is felejtettem, nagyon jól esett, hogy valamiféleképpen tiszta vizet öntöttünk a pohárba. Nem gondoltam volna, hogy valaha is elgondolkozik azon, hogy esetleg mások nem tolerálják a viselkedését, és azt sem, hogy ennek tisztázását ő maga fogja kezdeményezni. És, hogy ezt megtettük, meglepően jó érzés most.

Leoncio úr pedig úgy kerül a képbe, hogy van nekem egy amolyan példaképem. Vagyis van több is, 3-4, nem számolom, mindenféle rendű és rangú ember, van köztük tiszteletes, van mérnök, ezt a bizonyosat más kultúrákban úgy hívnák, mester, az biztos, hogy ért az emberekhez. Na, és ő hívja ezt a braziloperás susmogást, megkerülést, bonyodalmat, pletykálkodást, kibeszélést leonsziózásnak. Tök találó kis szó, nem? És ha már szóba kerül, ki is fejti, hogy erre semmi szükség, csak az időnket pazaroljuk vele. És tényleg. Mennyivel egyszerűbb, felszabadítóbb így megbeszélni a dolgokat. Barátságosan, mosolyogva, szeretettel.

Legközelebb én leszek a kezdeményező.

 

elnézést mindenkitől, aki TB vicces posztjai miatt jár ide. Tőlem (mostanában) csak ilyen elmélkedősek telnek, nekem ezek valamilyen szempontból mérföldkövek, sokat jelentenek, de el tudom képzelni, hogy másnak nem. Egyébként sem történik velem mostanában vicces, vagy csak nem emlékszem rá annyira, hogy el is tudjam mesélni.

Gondoljatok rám holnap 10-től.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr782789299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2011.04.01. 09:06:22

Hajrá, hajrá Salgótarján!
Ja, bocsánat ez egy másik blog. :-)

Szem becsuk, koncentrál, gondol, gondol, gondol...
Szem kinyit. Mire is kellett gondolni?
Ja, hogy NH-néra. Akkor még egyszer vagy ahogy a német mondja, noch einmal (csak a stílusosság kedvéért).
Ja, hogy még nincs 10 óra?
Na, akkor beállítom 10-re a figyelmeztetést.
Különben is, 3 a magyar igazság.

Sok sikert!

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2011.04.01. 10:28:42

Húzzál bele kislány! Nem bírom a feszültséget, meg a várakozást...

Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2011.04.01. 11:11:11

Jaj, remélem nem sértődsz meg, hogy "lekislányoztalak".
Ez felénk egy kedveskedő megszólítás, semmi pejoratív jelentése nincs.

Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.04.01. 14:49:39

@Bécsi_Nikol: hehe, nem sertodtem meg, jot nevettem. Meg nincs eredmeny, lesz meg egy fordulo kb 3 het mulva...

nux vomica 2011.04.01. 23:05:27

A szurkolóid nem bírják a feszültséget, de reméljük Te igen. Vagyis ettől teljesítesz majd 3 hét múlva (is).