hatkor ébredtem magamtól, ám így is csak negyed tízre értem be a munkahelyemre. Hogy ezalatt a három óra alatt mi történt, számomra sem teljesen világos, vannak egészen elmosódott pillanatok, de az biztos, hogy mikor a reggeli betevő mézes zsemlémet ettem az ágyban, mellettem valaki a Rigoletto tenor szólamát gyakorolta. Szerettem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.