Pénteken, az ikejából hazamenet vártuk a buszt, a 24A-t, és felfedeztük, hogy a sarkon valaki egy kis oszlopot emelt, aminek magasan a tetején, egy beugróban, egy egyszerű kis Mária-szobor van, kisJézussal. Kicsit úgy néz ki, mintha meghalt volna ott valaki, de az egész kereszteződés nem valami veszélyes, vagy mint az erdőben a keresztre feszített Jézusok a sétaútvonalak mentén (protestáns kérdés jön: van ezeknek valami nevük?)

Szóval az oszlop elég magas, és fél-egy méter széles, míg körbejártuk, az a gondolatom támadt, hogy megviccelem TB-t, és mindig az oszlop túloldalán maradok, ahol nem láthat, így olyan, mintha eltűntem volna, és aztán majd jól megijesztem, vagy valami ilyesmi. Kb három kör után rájöttem, hogy ő is ezt játssza, így egy gyorsabb lépéssel közvetlen mögé kerültem, meglátott, és nagyon megijedt, de jók a reflexei és abban a pillanatban vakkantott egyet, jó magas hangon (kutyában nagyon jó), szóval a frászt hozta rám, annyira, hogy elkezdtem nevetni, meg aztán ő is, nevetgélve vallottuk be egymásnak, hogy jól megijedtünk, és nevetgélve szálltunk fel a buszra, ami közben befutott.

Azt hiszem, nekünk igazán nem kell sok.

 

2 komment

Címkék: gyerekek

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr82903815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2011.05.15. 00:06:02

"Ha a játék sincs már, mi marad akkor?"

vackor1b 2011.05.18. 21:41:59

És akkor most mondd, kit érdekel, hogy hány éves vagy?