2011.05.20. 09:16
A családi ezüst
- Családi ezüst - mondta nagynéném, mikor átnyújtotta a kis ezüstkanalat, ajándékba.
- Csak nem a mi családunké. - tette hozzá.
Most az van, hogy velünk nem sok minden történik, vagyis igen, de néha megkíméllek benneteket a Kedves naplóm!-jellegu beírásoktól. Amit nagyon leírnék, azok inkább mindenféle családi történetek - csak nem a mi családunkéi. Ami egyébként engem nem zavar, egyrészt, mert a szereplok már halottak (vagy legalábbis valami olyasmi), másrészt attól még tanulságos, és érdekes, mert eleink ugyanazokon a dolgokon bénáztak meg szenvedtek, mint mi.
Hogy miért nem írom le? Mert mikor magamban fogalmazgattam, rettenetesen Romana- vagy Julia-szaga volt a dolognak*, Fejos Éva** méltó kortársának éreztem magam hirtelen, és inkább elvetettem a dolgot. " A fiú elvette volna a lányt, de az apja már mást szemelt ki számára... sosem tudott megbocsátani... de egyszer még találkoztak.. a férfi nem értette, hogy tehette ezt.. sosem beszélték meg.. haláláig titkolta még önmaga elott is.. túl keson jött rá" áh, hagyjuk. Pedig lenne bennük ármány, meg szerelem, meg csalárdság, meg eltemetett fájdalom, meg emberi értékek, meg családi szeretet, és hozzá kommentár, hogy mit is kellett volna tenni, mert utólag könnyu okosnak lenni... talán eladom a sztorikat Shakespeare-nek, neki menne.
* nem, sosem vásároltam ilyen kiadványokat, de a HÈV-en mellettem a nénik igen, és én már kiskoromban is eloszeretettel olvastam a mellettem ulok könyveit, ha nálam épp nem volt. És nyolcadikban valami református kollégiumban szállásoltak el minket osztálykiránduláson, ahol az egyik szobában nagy rakás Romana volt, amibol M. Péter feolvasóestet rögtönzött, mély, érzéki hangon, a fél osztály hallgatta az emeletes ágyakon lógva, míg Ányi, az osztályfonok közbe nem lépett, és ki nem zavart minket, mondván, hogy nem egészséges, ha ennyien vagyunk egy szobában.
**ot meg aztán pláne nem olvastam, de elég a könyvek plakátjára nézni a metrón
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
missMarple 2011.05.20. 13:43:51
3."eleink ugyanazokon a dolgokon bénáztak meg szenvedtek, mint mi",és nagy valószínűséggel utódaink is ugyanezt fogják tenni,
2.elhatározom,hogy rövid időn belül elolvasok **től legalább egy fejezetet.
babaBonBon 2011.05.21. 16:37:09
A másik dolog: Romanat és Juliat még egyet sem olvastam, egy sort sem soha, néztem viszont (tetemes mennyiségben) dél-amerikai szappanoperákat (általános iskolában), szóval azt hiszem képben vagyok. És azt gondolja az ember mennyi hülyeség, meg érzelgős, nyálas. Utóbbiak persze igazak is, de a sztorik. Esküszöm jó részüket az élet írja!!! (Jó, a rosszak nem szoktak megjavulni, de azon kívül!) Vannak olyan IGAZ történeteim rokonságból, baráti körből, hogy olyanok, mintha ezekből a sztorikól ollózták volna ki!
Bp-i 2011.05.21. 17:13:03
Hol van az a videó, amelyiken két spártai harcol egymás ellen karddal?
T.B-i?
Bécsi_Nikol · http://unserwien.blogspot.com/ 2011.05.22. 11:08:45
Van jópár külföldi író, aki sokkal színvonalasabban ír még ilyen műfajú könyvet is.
Ha valakit érdekel **, szívese kölcsönadom, nem éri meg pénzt áldozni rá. :-D
Zazálea 2011.05.23. 16:01:35
babaBonBon 2011.05.29. 08:04:32
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.05.31. 11:53:40
duquesa Vitória de Saxe-Coburgo-Koháry 2011.09.28. 00:53:54
duquesa Vitória de Saxe-Coburgo-Koháry 2011.09.28. 00:57:17
Nils Holgersonné · http://eloretolthelyorseg.blog.hu 2011.09.28. 08:02:39
az én egészségemnek inkább az az osztályfőnök ártott meg, nem M.Péter :D
duquesa Vitória de Saxe-Coburgo-Koháry 2011.09.29. 11:54:34
Szerencsére maradandó nyomot azért nem hagyott rajtad ányi egészségkárosító hatása.
Utolsó kommentek