Állunk a színpadon, beszélgetünk valami őrülten fontosról (megcsalásnak számít-e másik földrészen, ha előtte telefonon félig-meddig úgy váltatok el, hogy lehet, hogy jobb lenne szünetet tartani? Ilyesmik.) mikor Péter megszólal:

- Benne vagyunk a darabban!

- Persze, hogy benne vagyunk.

- De nem úgy vagyunk benne hanem igaziból.

Megfordultam és észrevettem, hogy elhúzták az egyik főfalat a hátam mögött, és ott állunk hárman a színpad közepén előttünk két világsztár mögöttük mi. A lány aki éppen bevallja apjának, hogy szeretője van, meg mi. Így öten.

A lehetőségekhez képest frappánsan elavászkodtunk* jobbra.

Gazdagok és szépek.

*Ha valaki nem ismeri az avászkodás szót, akkor annak úgy magyaráznám el, hogy az avászkodás olyan helyváltoztató mozgás, melynek során magunkat kellőképpen összehúzva, sunyin és minél kevesebb feltűnést okozva elsasszézunk valamerre, közben magunkat láthatatlannak képzelve.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr742930049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.