Az úgy kezdődött, hogy valaki betörte az egyik kis ablakot a lépcsőházban, és nem takarította össze maga után.

Számomra ez felfoghatatlan. El tudom képzelni, hogy éppen rohanok valahova minden perc számít és akkor csak összekapkodtam volna a nagyobb darabokat, de este vagy másnap ha megjövök az lett volna az első dolgom, hogy szépen összesöpörgessem.

Teltek múltak a napok és tegnap már éreztem, hogy én fogom feltakarítani. Tudom, hogy ezzel magamra osztom az áldozat és a balek szerepét, aki szedegeti a többiek után a csikkeket, meg söpörgeti a mások által okozott mocskot de van bennem valami genetikus jó, ami miatt például soha nem hagytam, hogy a szendvicsemet, vagy a papírzsebkendőimet a takarítónők szedjék ki a padomból, pedig elviekben ez a dolguk legalábbis a többiek mindig ezt mondták.

Nem tudom mi játszódik le annak a fejében aki minden nap elmegy a hatalmas üvegdarabok között, és közben nem ég le a pofájáról a bőr.

Szemet hunynak felette

Igazából sajnálom, hogy vártam vele öt napot. De nem tudtam elhinni, hogy senki sem fogja feltakarítani. Csak lesz a házban egy unatkozó nagymama, vagy egy rendmániás csaj, vagy egy pedáns feleség, vagy egy aggódó kismama, vagy egy kutyatulajdonos aki félti a kincse mancsát, esetleg egy aggódó biciklis, vagy egy fuvolaművész akit zavar, hogy ez senkit nem zavar.

Kis dolgok ezek, de meghatározzák egy közösség hangulatát. Máshogy mondom. Szívesen laknátok egy olyan társasházban, ahol a törött üveg napokig a lépcsőház közepén díszeleg?

fizetett hirdetés

Manapság a személyes problematikát felülírja illetve felerősíti a kollektív tudat zavara, értékválsága, irányvesztése, támpontnélkülisége, periférikussága, differenciálatlansága - és az emberek nem tudnak ellensúlyt létrehozni a kollektív tudattalan betörésével és elsodró erejével szemben.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr852980484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Notburga · http://notburga.blogspot.com/ 2011.06.13. 16:55:18

Valóban lehangoló és felháborító. Ezt mi is megéljük többször. Leginkább mi takarítjuk el a más szemetét. Hát sajna ez van...

perger.laszlo · http://www.rejtelmek.hu 2011.06.13. 20:03:19

Hiába, tanult embernek nincs párja, az utolsó mondat remek :)

Péntek este jöttem a metrón, tíz emberből tíz a mobiltelefonját piszkálta. Akik párban voltak, azok is. Mókás volt, hogy minden megállóban újra lejátszódott a folyamat: friss droid beszáll, leül, telefon elővesz, fej lehajt, strucc-üzemmód, klikk-klikk (gondolom a leszarom.at oldalt nézegették). Úgy tűnik, hogy a gépek által nyújtott, a kollektív tudattalannal való sodródás élménye rengeteg személyes problémát kezel.

Az üvegre visszatérve, nem ismerem a házat, de az nem lehet, hogy egy ügyeletes jócsaj lakó frissen kidobott lovagja állt bosszút kifele menet, mondván, hogy úgyse teszi be ide többé a lábát? Minden felmentés nélkül ez megmagyarázná, hogy miért nem érezte a törmeléket senki magáénak.

A lapátos képet viszont kitehetnéd a faliújságra, hátha megköszöni valaki.

TáltosBandi 2011.06.14. 14:11:19

@Notburga: Miénk lesz a mennyeknek országa. :)

TáltosBandi 2011.06.14. 14:12:57

@perger.laszlo: Hát most nagyon az elevenbe tapintottál, ugyanis telefonfüggő vagyok. :)

Leszokóban vagyok egyébként, mert az akksi max. egy napig bírja, és ez nem hiba hanem fícsör. Köszi Apple. :D