Szóval az úgy volt, hogy szerdán én már reggel meg voltam győződve róla, hogy aznap van Iván-nap, és ebben a hiszemben kitaláltam, hogy úgyis jönnek a lányok vacsorázni (amolyan nyári búcsúvacsora, mert mindenki megy, amerre lát), lemegyünk a parkba piknikezni, mécsesekkel, frissen sült bagettel.

Aztán végülis csak Ildi jött, és ő is elkotyogta, hogy csak pénteken lesz Szent Iván-éj, de akkor kicsit szomorú lettem, szóval inkább megbeszéltük, hogy nekünk aznap van. És megsütöttük a bagetteket (semmi hókusz-pókusz, amolyan félkész, fuszeres vajjal), meg csináltunk limonádét, meg bepakoltuk a szőllőt és a csokit, és levonultunk. Még nappali világos volt, de a mécsesek csinik voltak, kár, hogy csak ketten voltunk, mert így nem mertünk szürkületnél tovább maradni. Meg mondjuk valami szúnyogriasztó sem ártott volna, másnap 14 csípést számoltam meg csak a bal lábamon, térdtől lefelé, ebből, az egyik a talpamon volt.

 

 

 

 

(tessék, itt a takaró, 2x2 méter, az nem látszik, meg az sem, hogy pihepuha, de az alja nejlon, profi)

 

 

Szóval szürkületkor feljöttünk, és elsétáltunk fagyizni. Olyan igazi nyári este volt, amikor órákig csak rója az ember a köröket az utcán, meg még a kapu elott is dumáltunk vagy fél órát, búcsúzás címén. Jó volt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr713021101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.