Lesz egy olyan új címke, hogy fejben vs. igaziból. Fejben én megírom a blogba, hogy mi minden történik velünk, igaziból töredéke kerül be ide.

Fejben úgy képzeltem ezeket a heteket, mikor nincs munkám, hogy egy tökéletesen rendben levő lakásban unalmamban már azt sem tudom, mit csináljak, mert már kicseréltem a blogfejlécben a képet, befejeztem a hálószobába szánt festményt, mindent meghorgoltam, amit csak akartam, megvarrtam azokat a dolgokat, amikhez tavaly nyáron vettem meg az anyagot, meg azokat is, amikhez múlt hétvégén, kint heverészünk az Alte Donau partján, és palacsintát eszünk az árnyékban. Amikor bejöttek a volt kollégák régen, ők mindig annyira kisimultak voltak, tökéletes manikűrrel és sminkkel, azt hittem, nekem is ez lesz.

Ehhez képest igaziból állandó rohanás van, a doktori után (a főnököm még mindig nem javította ki, pedig már le kellett volna adnom), a lakás után, a múltkor magamhoz képest is nagyot alakítottam, mikor a biciklin festettem ki a körmöm (minden piros lámpánál elővettem a zsebemből a lakkot és megcsináltam egy körmöt), a lakás romokban, de tényleg, az idő rossz, a hivatalos papírok halomban (olyanokat kérdeznek tőlem bankok, hogy mit csináljanak a befizetett nyugdíjelőtakarékosságommal), jajj, jajj. Ja, és hogy némi nyomatékot adjanak a szavaiknak, ma 8-kor megkezdték a felújítást, szüntelen kopácsolással. Nem tökölnek.

Azt mantrázom magamban, hogy lassan minden a helyére kerül.

És valószínűleg igazam is van.

A bejegyzés trackback címe:

https://eloretolthelyorseg.blog.hu/api/trackback/id/tr913082997

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.